"A dualitás vagy különbség (bheda) nem alkalmazható a Legfőbb Úrra,
mert Ő teljes egységben van a Tudatossággal."
Ez a látszólag nehezen érthető állítás végül nagyon egyszerűvé válik.
A Tudatosság az az állapot, amiben egy tudatos én él, vagyis az olvasó (soha nem beszélek senki másról). A Tudatosság mindig egyetlen Valóság, és nem lehet bekorlátozni egyáltalán semmi által, mert Az túl van téren és időn.
Például, ha az olvasó azt mondja: "Különbözök attól az embertől, aki ott van"; ez hamis. Miért? Mert az állítása formákon (fizikai testeken), térbeli helyeken, a formák, ideák korán, stb. alapszik. Tehát az olvasó csak azért mondja, hogy különbözik egy másik személyről, mert az ő teste nem olyan, mint az olvasó teste, vagy mert annak a személynek az elméje nem olyan, mint az olvasó elméje, stb., stb. De az olvasó ilyenkor elfelejt valamit, ami létfontosságú: "Ha ő tapasztalta mindezeket a különbségeket közte és a másik személy között, akkor mindaz, ami tapasztalásra került (azaz minden létező dolog) egy a Tudatossággal". Kinek a Tudatossága ez? Ez ahhoz tartozik természetesen, aki tudatos: az olvasóhoz (újra!).
Összességében, ő tudatos ezekről a különbségekről, és ezért ők egyek a Tudatossággal (az az állapot, amiben az olvasó éjjel-nappal él). És ha az olvasó azt mondja, hogy mindezek a különbségek "különböznek" a Tudatosságtól, akkor hogyan sikerült tudatossá válnia róluk? Miért? Mert ezek a különbségek egyáltalán nem kerülhettek volna érzékelésre általa, azok nem-létezése miatt, azaz ő nem lett volna tudatos mindezekről.
Röviden, mindig "egyetlen" Tudatosság tapasztalja az összes különbséget.
Habár a dualitás létezik minden számára, ami a tér és idő szféráján belül található (objektumok, testek, elmék stb.), mivel a Tudatosság túl van téren és időn, ezért a dualitás sohasem lehet hatással a Tudatosságra.
A dualitást vagy különbséget sohasem lehet bebizonyítani a Tudatosság esetében a módszerek elégtelensége miatt (anupapatti). Más szavakkal, a Legfőbb Úr (TE, az olvasó), mivel egy a Tudatossággal, mindig Eka vagy Egy (Egyedüli), és sohasem kettő vagy több.
Egy másik egyszerű példa: Nézz körül most és figyeld a tárgyakat. Mindegyikük különbözőnek tűnik a másiktól, ugye? Mindezek a különbségek a térben és időben jelennek meg, de nem a Tudatosságban. A Tudatosság a tudatos létező állapota, azaz a Tiéd. Annak ellenére, hogy különböző dolgokat látsz és a dualitás uralkodik ezen a szinten, a Tudatosság mindig ugyanaz, vagyis Az nem tapasztal dualitást. Nincs egy Tudatosság az egyik tárgyhoz, majd pedig egy másik Tudatosság a másik tárgyhoz, és így tovább. NEM. Csupán "egy" létezik mindegyikhez.
Ha felmerül az ellenvetés, hogy személyenként létezik egy-egy Tudatosság, a válasz a következő: "Csak egy Tudatosság van". Kié az? A Tiéd! Mások Tudatossága, ha gondolatban felvázoljuk, mindig a saját Tudatosságodban létezik. A saját Tudatosságodban élsz, és nincs más módja az életnek Számodra. Próbálj meg egy másik Tudatosságban élni és látni fogod, hogy ez lehetetlen.
Ha teljesen megérted ezt a tanítást, akkor egy pillanat alatt eléred a végső felszabadulást. A végső felszabadulás NEM a szüntelen mantra-kántálásról, az istenség egész napos imádatáról, az Isten utáni sírásról stb. szól, NEM, ez csupán arról szól, hogy fogadod a Legfőbb Úr Kegyelmét és nagyon intelligens vagy, azaz olyan intellektussal rendelkezel, ami egy spirituális nézőpontból alkalmas a megfelelő érveléshez.
A Legfőbb Úr Kegyelme zúdul rád a magyarázataim által, biztos lehetsz benne. A fennmaradó tényező a saját intelligenciád fejlődése. Ha sikerül kifejlesztened vagy már rendelkezel vele, akkor a végső felszabadulás közel van számodra, mert "meglehetősen nyilvánvaló, hogy Te vagy a Legfőbb Úr".
Mantra-k kántálása, az istenség imádata és hasonló gyakorlatok a tapasztalatom szerint csupán azért vannak, hogy elüsd az időt. Miért? Mert a Tudatosság Önmagától létező. Az egyénnek valójában nem kell semmit sem gyakorolnia ahhoz, hogy realizálja Azt.
Ez csupán az saját ostobasága, ami rávesz egy személyt, hogy azt gondolja, a Tudatosságot el lehet érni valamilyen gyakorlattal. A Tudatosságot nem lehet gyakorolni, kedves olvasó, mert Az az esszenciális természeted. Az egyénnek nem szükséges gyakorolnia azt, ami már eleve ő. Ostobaság ezt tenni, az összes nézőpontból nézve. Képzeld el, hogy folyamatosan azt mondogatod: "Én vagyok Én, Én vagyok Én, Én vagyok Én". Abszolút ostobaság, nem? Azok az emberek, akik gyakorolnak az Én-realizáció elnyeréséért, ugyanígy néznek ki a szememben: "Én a Tudatosság vagyok, Én a Tudatosság vagyok, Én a Tudatosság vagyok"... igen, már tudtam ezt... állítsd le a belső papagájod, kérlek... köszönöm! 😄
Guru Gabriel Pradīpaka magyarázó megjegyzései Abhinavagupta Paramārthasāra-jához