तस्मात्परभैरवयोगोत्तमार्थलाभे सर्वदाकल्पो नरस्तस्य स्वप्रकाशनिषेधप्रसरोपफलत्वात्॥४४॥
Tasmātparabhairavayogottamārthalābhe sarvadākalpo narastasya svaprakāśaniṣedhaprasaropaphalatvāt||44||
Tehát (tasmāt), a korlátolt individuum (naraḥ) mindig képtelen (sarvadā akalpaḥ) elérni (lābhe) a végső Célt (uttama-artha) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoga), mert ő egy mellékterméke (tasya… upaphalatvāt) a Saját (sva) Fényéről való (prakāśa) lemondás (niṣedha) folyamatának (prasara).
44. Tehát, a korlátolt individuum mindig képtelen elérni a végső Célt a Parabhairavayoga-ban, mert ő egy mellékterméke a Saját Fényéről való lemondás folyamatának.
Tehát, a korlátolt individuum vagy parányi én mindig képtelen elérni a végső Célt a Parabhairavayoga-ban —azaz a teljes Megszabadulás elérését—, mert ő egy mellékterméke a Saját Fényéről való lemondás folyamatának, vagyis ő egy teremtmény Paramaśiva kifürkészhetetlen Māyāśakti-ja által előállítva -az erő, ami megnyilvánítja a dualitást-. Ugyanakkor, az Ő indokolatlan Könyörületességének eszköze által, ami intenzív Erő alászállás -Kegyelem adományozás- formájában jelenik meg, és nem másképp, még ez a szánalmas korlátolt individuum is, aki minden lépésénél hajlamos a hibára, képes meghaladni a rettentő tudatlanságát, és teljesen realizálni az ő egységét Paramaśiva Fényével, ami által sohasem tér vissza ehhez a szenvedéssel teli Transzmigrációhoz, és efelől semmi kétség.
यच्च स सन् निषिद्धतत्प्रकाशे विषये तत्स एवान्धकारसङ्कुल उच्यते॥४५॥
Yacca sa san niṣiddhatatprakāśe viṣaye tatsa evāndhakārasaṅkula ucyate||45||
És (ca) mivel (yad) ő (saḥ) abban a birodalomban (viṣaye) létezik (san), ahol az Ő Fénye meg lett tagadva (niṣiddha-tad-prakāśe), azt mondják róla (tad saḥ eva...ucyate), hogy olyasvalaki, aki tele van (saṅkulaḥ) sötétséggel (andhakāra).
45. És mivel ő abban a birodalomban létezik, ahol az Ő Fénye meg lett tagadva, azt mondják róla, hogy olyasvalaki, aki tele van sötétséggel.
És mivel ő —a korlátolt individuum— abban a birodalomban létezik, ahol az Ő Fénye meg lett tagadva, azaz abban az állapotban, ahol a Legfőbb Úr Fénye el lett utasítva, azt mondják róla, hogy olyasvalaki, aki tele van sötétséggel. Habár ez a parányi én bizonyosan nem teljesen tudatos a cselekedeteiről, érzelmeiről és gondolatairól, ennek ellenére úgy viselkedik, mintha mindenről tudatos lenne önmagában, és következésképpen, mivel az állapota úgy néz ki, mint egy nevetséges utánzása a Tudatossággal és Gyönyörrel telt Nagy Úr állapotának, ezért azzal a jelzővel illetem őt, hogy 'univerzális nevetség tárgya'.
प्रकाशं विवरितुमसमर्थं तिमिरं प्रत्युत प्रकाशस्तिमिरं विवृणोति॥४६॥
Prakāśaṁ vivaritumasamarthaṁ timiraṁ pratyuta prakāśastimiraṁ vivṛṇoti||46||
A sötétség (timiram) nem képes (asamartham) feltárni (vivaritum) a Fényt (prakāśam), de ezzel ellentétben (pratyuta), a Fény (prakāśaḥ) feltárja (vivṛṇoti) a sötétséget (timiram).
46. A sötétség nem képes feltárni a Fényt, de ezzel ellentétben, a Fény feltárja a sötétséget.
A sötétség nem tudja/nem képes feltárni vagy megnyilvánítani a Fényt vagy Ragyogást, de ezzel ellentétben, a Fény vagy Ragyogás feltárja vagy megnyilvánítja a sötétséget. A korlátolt individuumban, a tudatlansággal telt sötétség képtelen előidézni Paramaśiva ragyogó Állapotának feltárulását, de ezzel ellentétben, Paramaśiva tudatos Fénye együttérzően és szépen fokozatosan megismerteti a parányi én-t az ő saját sötétségével, és ez bizonyosan elhozza a kétségbeeséssel telt, soha véget nem érő Transzmigráció végét.
नर एतत्सुगमतत्त्वार्थग्रहणं केवलं तद्दिव्यप्रसादतः सम्भाव्यम्॥४७॥
Nara etatsugamatattvārthagrahaṇaṁ kevalaṁ taddivyaprasādataḥ sambhāvyam||47||
Eme (etad) egyszerű (sugama) igazság (tattvārtha) megértése (grahaṇam) a korlátolt individuumról (nare) egyedül (kevalam) az Ő isteni áldása által (tad-divya-prasādataḥ) lehetséges (sambhāvyam).
47. Eme egyszerű igazság megértése a korlátolt individuumról egyedül az Ő isteni áldása által lehetséges.
Eme egyszerű igazság megértése a korlátolt individuumról —azaz eme könnyen megérthető igazság érzékelése a parányi én-ről— egyedül az Ő isteni áldása által lehetséges, más szavakkal, egyedül Paramaśiva Kegyelme által kivitelezhető. Ahogy azt a 44. Aforizma kommentárjának elején mondtam, a Nagy Úr segítsége nélkül, megjelenve mint intenzív Erő alászállás -Kegyelem adományozás-, mely hamar elpusztítja azt, amit az elsődleges tudatlanság hozott létre ezer élet során, a korlátolt individuum nem képes haladni a Felszabadulás felé, mert habár Paramaśiva Kegyelme mindenhol létezik különböző intenzitásban, ennek ellenére az Ő isteni áldása nagy mennyiségben -vagyis bőségesen- csak az alábbiak jelenlétében elérhető:
1. Śiva —aki az egyén saját Énje—,
2. A hatvannégy non-duális Bhairavāgama,
3. És az emberi Guru —aki a Legfőbb Mester -Úr- megszemélyesülése—.
बुद्धिकल्पनामात्रेणैव जनमागन्तुमनलमेतद्ग्रहणम्॥४८॥
Buddhikalpanāmātreṇaiva janamāgantumanalametadgrahaṇam||48||
Ez (etad) a megértés (grahaṇam) nem tud (analam) megérkezni (āgantum) egy személyhez (janam) pusztán (eva) intellektuális (buddhi) spekuláció (kalpanā) révén (mātreṇa).
48. Ez a megértés nem tud megérkezni egy személyhez pusztán intellektuális spekuláció révén.
Ez a megértés vagy megragadás nem tud megérkezni egy személyhez pusztán intellektuális spekuláció révén, azaz intellektuális találmány(okon) keresztül, kétségtelenül. Ebben a kontextusban arról a típusú intellektusról beszélek, ami mivel nem lett kikovácsolva a Guru beszéde, a Bhairavāgama, stb. által, folyamatosan a sötétben botorkál a létezés rejtélyének válaszát keresve, és szégyentelenül elbukik a végén, nem pedig a felsőbbrendű intellektusról, amit a bölcs Kṣemarāja így határozott meg a tiszteletreméltó Śivasūtra-k harmadik fejezetének tizenkettedik aforizmájához tartozó magyarázatában: 'Dhī a valódi esszenciális természet éberségében jártas intelligencia; e felsőbbrendű spirituális intelligencia révén a Sattva, vagyis a finom és belső vibráció -parispanda- siddhi-je vagy realizációja -azaz megnyilvánulása, nyilvánvalóvá válása- jelenik meg, minek esszenciája a Sphurattā -a felvillanó tökéletes Én-tudatosság-'.
योग्यतर्कार्थे बौद्धाज्ञानं विनाशयितव्यम्॥४९॥
Yogyatarkārthe bauddhājñānaṁ vināśayitavyam||49||
A megfelelő érveléshez (yogya-tarka-arthe) a bauddhājñāna-nak vagy intellektuális tudatlanságnak (bauddha-ajñānam) fel kell oldódnia (vināśayitavyam).
49. A megfelelő érveléshez a bauddhājñāna-nak vagy intellektuális tudatlanságnak fel kell oldódnia.
A megfelelő érveléshez, azaz a megfelelő érvelés érdekében a bauddhājñāna-nak vagy intellektuális tudatlanságnak fel kell oldódnia. A legtöbb ember azt gondolja, hogy megfelelő intellektussal rendelkezik ahhoz, hogy helyes módon reflektáljon a Legfelsőbb Valóságon, de ez csak képzelődés, mivel semmilyen intellektus nem képes megérteni Paramaśiva-t, Paramaśiva Kegyelmének segítsége nélkül, a hatvannégy non-duális Bhairavāgama formájában megjelenve, mint a tiszteletreméltó Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala, Mṛgendra, Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Svāyambhuva, Ānandabhairava, Naiśvāsa, Netra, stb., kiegészülve a kedvező Śivasūtra-kkal; és efelől semmi kétség.
बौद्धाज्ञानं देहप्राणादावात्ममानित्वम्॥५० ॥
Bauddhājñānaṁ dehaprāṇādāvātmamānitvam||50||
A bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) (nem más, mint) a fizikai testet, életenergiát stb. (deha-prāṇa-ādau) önmagadnak (ātma) tartani (mānitvam).
50. A bauddhājñāna nem más, mint a fizikai testet, életenergiát stb. önmagadnak tartani.
A bauddhājñāna vagy az intellektussal kapcsolatos tudatlanság nem más, mint a fizikai testet, életenergiát stb. önmagadnak tartani. Más szavakkal, hibásan azt gondolni, hogy az élettelen fizikai test, lélegzet stb. az Én, Tudatossággal telve. A tanításomat alátámasztja Yogarāja, Abhinavagupta Paramārthasāra-jának 60. aforizmájáról szóló magyarázatában, ahol úgy írja le az elsődleges tudatlanságot, mint ami a bauddhājñāna-ból, illetve a pauruṣājñāna-ból áll –melyről később lesz szó–: 'Ajñāna nem más, mint a Káprázat, amit az elsődleges tudatlanság -Āṇavamala- hoz létre, minek jele -ennek a Káprázatnak- a hibás koncepció arról, hogy a nem Én –test stb.– az Én -ez a bauddhājñāna vagy intellektuális tudatlanság-, amit megelőz a hibás koncepció, miszerint az Én a nem Én -ez a pauruṣājñāna vagy az Én-ről való tudatlanság-.
बौद्धाज्ञानोच्छेदस्तु न पर्याप्तः पौरुषाज्ञानसञ्ज्ञस्य द्वितीयाज्ञानप्रकारस्य सन्निधेर्हेतोः॥५१॥
Bauddhājñānocchedastu na paryāptaḥ pauruṣājñānasañjñasya dvitīyājñānaprakārasya sannidherhetoḥ||51||
De (tu) a bauddhājñāna (bauddha-ajñāna) eltávolítása (ucchedaḥ) nem (na) elegendő (paryāptaḥ), a második típusú tudatlanság (dvitīya-ajñāna-prakārasya) jelenléte (sannidheḥ) okán (hetoḥ), melynek neve (sañjñasya) pauruṣājñāna vagy az Én-ről való tudatlanság (pauruṣa-ajñāna).
51. De a bauddhājñāna eltávolítása nem elegendő, a második típusú tudatlanság jelenléte okán, melynek neve pauruṣājñāna vagy az Én-ről való tudatlanság.
De a bauddhājñāna —az intellektussal kapcsolatos tudatlanság— eltávolítása vagy felszámolása nem elegendő —nem elégséges a Felszabadulás eléréséhez—, a második típusú tudatlanság jelenléte vagy közelsége okán, melynek neve pauruṣājñāna vagy az Én-ről való tudatlanság. Ez a csapás, mely úgy ismert, mint pauruṣājñāna úgy lett megemlítve a kiváló Abhinavagupta által, mint ami egy hólyag, az ő tiszteletreméltó Paramārthasāra-jának 31. aforizmájában, míg a bauddhājñāna-t úgy írja le, mint ami egy fekély:
'Eme sötétség -bauddhājñāna-, ami szintén a sötétségből születik -pauruṣājñāna-, ami a nem Én —például test, életenergia stb.— Én-nek gondolásából áll, ahhoz a nagy szerencsétlenséghez hasonlítható, amikor jelen van egy fekély egy hólyagon'.
पौरुषाज्ञानमात्मनि बद्धजनात्मकनरमानित्वम्॥५२॥
Pauruṣājñānamātmani baddhajanātmakanaramānitvam||52||
A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) (nem más, mint) az Én-t -önmagadat- (ātmani) egy korlátolt individuumnak (nara), azaz egy kötelékben lévő személynek (baddha-jana-ātmaka) tartani (mānitvam).
52. A pauruṣājñāna nem más, mint az Én-t -önmagadat- egy korlátolt individuumnak, azaz egy kötelékben lévő személynek tartani.
A pauruṣājñāna —az esszenciális természettel kapcsolatos tudatlanság— (nem más, mint) az Én-t -önmagadat- egy korlátolt individuumnak, azaz egy kötelékben lévő személynek tartani; dióhéjban annyi, mint hibásan azt feltételezni, hogy Paramaśiva egy parányi én, vagyis egy újjászülető teremtmény. Amikor a Legfőbb Úr az Ő non-duális természetét duálisként ismeri -érzékeli-, azaz mint ami szubjektumok és objektumok sokasága, akkor úgy tartják, hogy Ő ki van téve a pauruṣājñāna-nak. Leegyszerűsítve azoknak, akiknek az intellektusa gyenge: Amikor a Szabad, Gyönyörteli, Örök, Mindentudó és Mindenható Paramaśiva meg van győződve arról, hogy 'én egy kötött, szánalmas, mulandó -halandó-, tudatlan és erőtlen korlátolt individuum vagyok, ami a sakala és pralayākala tapasztalókból vagy tudókból áll az ébrenlét, alvás és mélyalvás állapotaiban' —és következésképp Ő Magától különbözőként érzékeli a szubjektumok és objektumok sokaságát —, akkor Ő bizonyosan elvetette az Ő saját, fenséges, esszenciális természetét, és átölelte a korlátoltságot.
पौरुषाज्ञानं मानुषगुरुणा वा शिवेनैव वा कृताद्दीक्षाया उच्छिन्नम्॥५३॥
Pauruṣājñānaṁ mānuṣaguruṇā vā śivenaiva vā kṛtāddīkṣāyā ucchinnam||53||
A pauruṣājñāna (pauruṣa-ajñānam) a beavatás által (dīkṣāyāḥ) kerül eltávolításra (ucchinnam), ami az emberi Guru által (mānuṣa-guruṇā) vagy (vā… vā) Maga Śiva által (śivena eva) van végrehajtva (kṛtāt).
53. A pauruṣājñāna a beavatás által kerül eltávolításra, ami az emberi Guru által vagy Maga Śiva által van végrehajtva.
A pauruṣājñāna a beavatás által kerül eltávolításra, ami az emberi Guru által —a durva testtel felruházott Guru által— vagy Maga Śiva által, azaz személyesen a Nagy Úr által van végrehajtva. A megfelelő pillanatban, az összes gondolat feloldódásával jellemzett beavatás által, az emberi Guru —aki a Legfőbb Úr megszemélyesülése— vagy akár közvetlenül a Nagy Śiva Maga feltárja az Igazságot a tanítványnak, vagyis bár a tanítvány esszenciális természete szubjektumok és objektumok sokaságának tűnt, ennek ellenére most tisztán bemutatásra kerül neki -a tanítványnak- Paramaśiva által, mint ami teljesen non-duális -mint ami 'egy' és nem többszörös-; vagy másképpen, leegyszerűsítve azoknak, akiknek az intellektusa gyenge, Paramaśiva bizonyosan éberré teszi a tanítványt a köztük lévő egységről -Paramaśiva és a tanítvány egységéről-.
बौद्धाज्ञानं शिवशास्त्राध्ययनत उच्छिन्नं न चान्यथा॥५४॥
Bauddhājñānaṁ śivaśāstrādhyayanata ucchinnaṁ na cānyathā||54||
A bauddhājñāna (bauddha-ajñānam) Śiva (śiva) szövegeinek (śāstra) tanulmányozása által (adhyayanataḥ) kerül eltávolításra (ucchinnam), és (ca) nem (na) másképp (anyathā).
54. A bauddhājñāna Śiva szövegeinek tanulmányozása által kerül eltávolításra, és nem másképp.
A bauddhājñāna Śiva szövegeinek tanulmányozása által kerül eltávolításra, és nem másképp, vagyis a Bhairava által feltárt szövegek tanulmányozásával, és nem más módon. A pauruṣājñāna eredendő, mert az egyén saját Énjéhez tartozik, de ez a bauddhājñāna nem eredendő, mert az egyén saját intellektusához tartozik, és mivel ez a tudatlanság ilyen, ezért az felszámolásra kerül fáradhatatlan intellektuális erőfeszítés révén, a hatvannégy non-duális Bhairavāgama mély tanulmányozása formájában, mint például a dicsőséges Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala, Mṛgendra, Mataṅga, Ucchuṣmabhairava, Ānandabhairava, Naiśvāsa, Netra, stb., kiegészülve a tiszteletreméltó Śivasūtra-kkal, ahogy arra korábban utaltam a 49. aforizma magyarázatánál.
द्विधाकाराज्ञानसमुच्छेदं विना स्वमुक्तिलाभोऽपूर्णः॥५५॥
Dvidhākārājñānasamucchedaṁ vinā svamuktilābho'pūrṇaḥ||55||
A kétféle (dvidhākāra) tudatlanság (ajñāna) teljes eltávolítása (samucchedam) nélkül (vinā), az egyén saját (sva) Felszabadulásának (mukti) eredménye (lābhaḥ) nem tökéletes (apūrṇaḥ).
55. A kétféle tudatlanság teljes eltávolítása nélkül, az egyén saját Felszabadulásának eredménye nem tökéletes.
A kétféle tudatlanság teljes eltávolítása nélkül, azaz mindkét típusú tudatlanság maradéktalan kiirtása nélkül, az egyén saját Felszabadulásának eredménye nem tökéletes vagy beteljesült. Ha csak a bauddhājñāna lenne eltávolítva a tanítványból, akkor ő egy skolasztikussá válna, nélkülözve a Felszabadulás tapasztalatát, ha pedig csak a pauruṣājñāna lenne eltávolítva a tanítványból, akkor ő bizonyosan egy felszabadult személlyé válna, megfosztva a Megszabadulás tapasztalatának teljes élvezetétől, amíg a test el nem hullik. Röviden, ő a Teljességet csak a halál után tudná megtapasztalni; mindezek miatt, ezt a két fajta tudatlanságot kétségtelenül teljesen fel kell számolni az életben való Felszabadulás tapasztalatának eléréséhez.
दीक्षा च शिवशास्त्राध्ययनं च तस्यानुग्रहप्रदानकृत्यं भवतो यतस्तस्य प्रसादं विना न केनापि तद्बृहत्कार्यं कर्तुं शक्यते॥५६॥
Dīkṣā ca śivaśāstrādhyayanaṁ ca tasyānugrahapradānakṛtyaṁ bhavato yatastasya prasādaṁ vinā na kenāpi tadbṛhatkāryaṁ kartuṁ śakyate||56||
Mind a beavatás, mind (dīkṣā ca… ca) Śiva (śiva) szövegeinek (śāstra) tanulmányozása (adhyayanam) az Ő (tasya) Kegyelem adományozásának (anugraha-pradāna) aktusa (kṛtyam bhavataḥ), mert (yatas) senki sem képes véghezvinni (na kena api… kartum śakyate) ezt a hatalmas feladatot (tad-bṛhat-kāryam) az Ő (tasya) áldása (prasādam) nélkül (vinā).
56. Mind a beavatás, mind Śiva szövegeinek tanulmányozása az Ő Kegyelem adományozásának aktusa, mert senki sem képes véghezvinni ezt a hatalmas feladatot az Ő áldása nélkül.
Mind a beavatás, mind Śiva szövegeinek tanulmányozása —azaz a Bhairava által feltárt szövegek tanulmányozása, a Śivasūtra-kkal együtt— az Ő Kegyelem adományozásának aktusa —az Ő Erejének alászállása—, mert senki sem képes véghezvinni ezt a hatalmas feladatot —ezt a rendkívüli cselekedetet— az Ő áldása nélkül, más szavakkal, az Ő segítsége nélkül. Ha Paramaśiva nem akarja a Felszabadulásod, akkor meg sem tudod közelíteni az emberi Guru-t a beavatásért, illetve meg sem tudod érinteni az Ő szövegeit; de ha megkapod a beavatást, és tanulmányozni tudod az Ő fenséges non-duális szövegeit, (mint a) Śivasūtra-k, Mālinīvijayottaratantra, Svacchandatantra, stb., akkor bizonyosan rendelkezel az Ő jóváhagyásával, és kétségkívül nincs véleménykülönbség erre vonatkozólag.
मानुषगुरुः साक्षाच्छिव एव शास्त्रेषु पुनः शिवतुल्य इति स उक्तः स्थूलदेहसन्निधेः॥५७॥
Mānuṣaguruḥ sākṣācchiva eva śāstreṣu punaḥ śivatulya iti sa uktaḥ sthūladehasannidheḥ||57||
Az emberi Guru (mānuṣa-guruḥ) személyesen (sākṣāt) Śiva Maga (śivaḥ eva), de (punar) a szövegekben (śāstreṣu) ő (saḥ) úgy kerül megemlítésre, mint aki (uktaḥ) 'éppen olyan, mint (tulyaḥ) Śiva (śiva… iti)' a fizikai test (sthūla-deha) jelenléte miatt (sannidheḥ).
57. Az emberi Guru személyesen Śiva Maga, de a szövegekben úgy kerül megemlítésre, mint aki 'éppen olyan, mint Śiva' a fizikai test jelenléte miatt.
Az emberi Guru —a csontok, hús stb. alkotta testtel felruházott Guru— személyesen Śiva Maga —azaz személyesen a Szabad Legfőbb Úr Maga—, de a szövegekben —vagyis a Tantra-kban— ő úgy kerül megemlítésre, mint aki ‘éppen olyan, mint Śiva’ a fizikai test jelenléte miatt. Bár az emberi Guru esetében jelen van az ő Nagy Úrral való egységének teljes realizációja, ennek ellenére azt mondják, hogy ő éppen olyan, mint Śiva a durva teste létezésének köszönhetően; röviden, egyrészről az emberi Guru megtart egy jelentéktelen fizikai testet, másrészről pedig Paramaśiva teljességgel híján van minden limitációnak; mindenesetre, miután elhagyja a halandó testet, az emberi Guru kétségtelenül eléri a teljes egységet Paramaśiva-val.
परभैरवयोगे गुर्वाज्ञानुवर्तनं सिद्धिकारि॥५८॥
Parabhairavayoge gurvājñānuvartanaṁ siddhikāri||58||
A Guru parancsainak való (guru-ājñā) engedelmesség (anuvartanam) a siker kulcsa (siddhi-kāri) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge).
58. A Guru parancsainak való engedelmesség a siker kulcsa a Parabhairavayoga-ban.
A Guru parancsainak való engedelmesség a siker kulcsa —azaz a Guru utasításainak való engedelmesség sikert adományoz— a Parabhairavayoga-ban. Mivel az emberi Guru a Legfőbb Mester megszemélyesülése, ezért az ő speciális rejtélyes parancsait betűre pontosan követni kell a Felszabadulás megszerzéséhez, ami az egyén saját Énjének e Legfőbb Mesterrel való egységének realizációjából áll; de ha az emberi Guru azt mondja ‘Jobbra’, és a tanítvány balra megy, vagy ha azt mondja ‘Balra’, és a tanítvány jobbra megy, akkor az efféle ostoba tanítvány kétségtelenül meghosszabbítja a fájdalommal telt Transzmigrációban való maradását.
परभैरवयोगे गुरोरात्मनि विलीनस्वात्मत्वरूपस्तद्यथा गुरुणैकत्वसमासादनात्मकः शिष्यार्थः॥५९॥
Parabhairavayoge gurorātmani vilīnasvātmatvarūpastadyathā guruṇaikatvasamāsādanātmakaḥ śiṣyārthaḥ||59||
A tanítvány (śiṣya) célja (arthaḥ) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) abból áll (rūpaḥ), hogy beleolvassza a saját énjét (vilīna-sva-ātmatva) a Guru (guroḥ) Énjébe (ātmani), azaz (tad yathā) abból áll (ātmakaḥ), hogy eggyé váljon (ekatva-samāsādana) a Guru-val (guruṇā).
59. A tanítvány célja a Parabhairavayoga-ban abból áll, hogy beleolvassza a saját énjét a Guru Énjébe, azaz abból áll, hogy eggyé váljon a Guru-val.
A tanítvány célja vagy vége -szándéka- a Parabhairavayoga-ban abból áll, hogy beleolvassza a saját énjét a Guru Énjébe —vagyis abból áll, hogy elmerítse az ő Énjét a Legfőbb Mester megszemélyesülésének Énjébe—, azaz abból áll, hogy eggyé váljon a Guru-val, vagy más szavakkal, abból áll, hogy elérje az egységet Paramaśiva megszemélyesülésével. Mivel az emberi Guru a Legfőbb Mester megszemélyesülése, következésképp ebben a Yoga-ban a tanítvány célja annak a teljes realizációjából áll, hogy 'Én vagyok a legfőbb non-dualitás Fénye', és nem abból, hogy 'én egy korlátolt személy vagyok', mint korábban a teljes kötöttségben. Mindent egybevéve, ez a cél -szándék- a Paramaśiva-val való azonosság teljes megszerzése, aki az emberi Guru Énjeként jelenik meg; és természetesen az emberi Guru Énje nem az ő halandó teste, ami folyamatosan hajlik a betegségre és halálra, hanem bizonyosan mindenki elpusztíthatatlan Ura.
यत्तस्य सङ्कोचस्वीकारात्प्रादुर्भूतं तत् सकलाज्ञानतिमिरं परमशिवात्मगुरुणास्य संयोगस्य प्रभोच्छिनत्ति॥६०॥
Yattasya saṅkocasvīkārātprādurbhūtaṁ tat sakalājñānatimiraṁ paramaśivātmaguruṇāsya saṁyogasya prabhocchinatti||60||
Ennek az egyesülésnek (asya saṁyogasya) a Fénye (prabhā) a Guru-val, Paramaśiva-val (parama-śiva-ātma-guruṇā), eltávolítja (ucchinatti) minden sötétségét a tudatlanságnak (tad sakala-ajñāna-timiram), ami (yad) (azért) jelent meg (prādurbhūtam), mert Ő elfogadta (tasya… svīkārāt) a limitációt (saṅkoca).
60. Ennek az egyesülésnek a Fénye a Guru-val, Paramaśiva-val, eltávolítja minden sötétségét a tudatlanságnak, ami azért jelent meg, mert Ő elfogadta a limitációt.
Ennek az egyesülésnek a Fénye a Guru-val, Paramaśiva-val —a Legfőbb Mester megszemélyesülésével—, eltávolítja vagy eloszlatja minden sötétségét a tudatlanságnak, ami azért jelent meg, mert Ő elfogadta a limitációt, azaz ami azért nyilvánult meg, mert Ő elfogadta a limitációt. A limitációként ismert minden sötétség, mely a Legfőbb Úr gyönyörteli Játéka, azonnal eloszlik a tanítványban az ön-fénylő Paramaśiva-val való egység teljes realizációja által; és az ő saját esszenciális természete -a tanítvány esszenciális természete- megragadásának következményeként az egész univerzum kizárólag úgy jelenik meg, mint az ő saját Fényének ragyogása, és nem úgy, mint egy Tudatosság nélküli valóság.
भूयश्चाप्ययं संयोगस्तदनुग्रहेण संसिद्धः॥६१॥
Bhūyaścāpyayaṁ saṁyogastadanugraheṇa saṁsiddhaḥ||61||
Még egyszer (bhūyas ca api), ez (ayam) az egyesülés (saṁyogaḥ) teljes egészében az Ő Kegyelme által valósul meg (tad-anugraheṇa saṁsiddhaḥ).
61. Még egyszer, ez az egyesülés teljes egészében az Ő Kegyelme által valósul meg.
Még egyszer, ez az egyesülés teljes egészében az Ő Kegyelme által valósul meg vagy teljesül be —Paramaśiva Áldása révén—. A Parabhairavayoga-ban Paramaśiva mindent átható Kegyelme abszolút nélkülözhetetlen minden nézőpontból és az elejétől a végéig, mert nélküle mindenki egy kötöttségben lévő életre lenne ítélve, azaz soha véget nem érő Transzmigrációra ebből a testből egy másik testbe, erről a mentális fluktuációról egy másik mentális fluktuációra és így tovább, amiben mindenféle borzalmas szenvedések vannak jelen.
यो बौद्धपौरुषाज्ञानयोरामिषतां यातो नरः स स्वगुरोरात्मनि विलीनस्वशिष्यात्मत्वरूपकार्यस्य सम्पादनेऽसमर्थवन्मन्यते॥६२॥
Yo bauddhapauruṣājñānayorāmiṣatāṁ yāto naraḥ sa svagurorātmani vilīnasvaśiṣyātmatvarūpakāryasya sampādane'samarthavanmanyate||62||
A korlátolt individuum (naraḥ), aki (yaḥ) áldozatául esett (āmiṣatām yātaḥ) a bauddhājñāna-nak és a pauruṣājñāna-nak (bauddha-pauruṣa-ajñānayoḥ), úgy tekintett (saḥ… manyate), mint aki 'asamartha' -kapacitás nélküli- (asamartha-vat) ami a feladat (kāryasya) megvalósítását illeti (sampādane), hogy beleolvassza az ő 'tanítvány' énjét (vilīna-sva-śiṣya-ātmatva-rūpa) a Guru-ja (sva-guroḥ) Énjébe (ātmani).
62. A korlátolt individuum, aki áldozatául esett a bauddhājñāna-nak és a pauruṣājñāna-nak, úgy tekintett, mint aki ‘asamartha’ (kapacitás nélküli), ami a feladat megvalósítását illeti, hogy beleolvassza az ő ‘tanítvány’ énjét a Guru-ja Énjébe.
A korlátolt individuum vagy parányi én, aki áldozatául esett a bauddhājñāna-nak és a pauruṣājñāna-nak —az intellektussal és az Én-nel kapcsolatos két fajta tudatlanságnak— úgy tekintett, mint aki ‘asamartha’ -kapacitás nélküli- —tehetetlen—, ami a feladat megvalósítását illeti, hogy beleolvassza az ő 'tanítvány' énjét a Guru-ja Énjébe —azaz ami a feladat teljesítését illeti, hogy elmerítse az ő ‘tanítvány’ énjét a Legfőbb Mester megszemélyesülésének Énjébe—. Ez határozottan egy különleges jellemzője a Trika-alapú Parabhairavayoga-nak, hogy ‘a tanítvány vagy korlátolt individuum nem úgy tekintett, mint aki egy alkalmas személy vagy samartha, mert ha ez így lenne, akkor ő egy Guru lenne, és nem egy tanítvány’; Ily módon, ő bizonyosan teljesen Paramaśiva Kegyelmétől függ —vagyis ő a Guru Áldásának van alávetve— e rendkívül nehéz feladat véghezvitelét illetően, ami első pillantásra nagyon könnyűnek tűnik a zavarodott emberek véleménye szerint.
स तद्विभवरूपप्रकाशनिषेधादाविर्भूतान्निजाशुद्धेरसमर्थोऽस्ति॥६३॥
Sa tadvibhavarūpaprakāśaniṣedhādāvirbhūtānnijāśuddherasamartho'sti||63||
Ő (saḥ) az Ő saját tisztátalansága miatt (nija-aśuddheḥ) kapacitás nélküli (asamarthaḥ-asti), ami az Ő saját (tad) Fénye (prakāśa), az Ő saját (tad) Dicsősége (vibhava-rūpa) megtagadásának köszönhetően (niṣedhāt) jelent meg (āvirbhūtāt).
63. Ő az Ő saját tisztátalansága miatt kapacitás nélküli, ami az Ő saját Fénye, az Ő saját Dicsősége megtagadásának köszönhetően jelent meg.
A tanítvány kapacitás nélküli vagy tehetetlen az ő saját tisztátalansága miatt, ami az Ő saját Fénye, az Ő saját Dicsősége megtagadásának köszönhetően jelent meg vagy nyilvánult meg, azaz mivel Ő megtagadta az Ő saját Ragyogását, az Ő saját Nagyságát. A tanítvány —a korlátolt individuum— eredendő tisztátalansága egyszerűen az Āṇavamala, ami azért emelkedik fel, mert a rendkívüli módon játékos kedvű Nagy Úr úgy dönt, hogy megtagadja az Ő mindent átható Fényét, és megnyilvánít egy univerzumot tele különbségekkel -dualitással- a szubjektumokra és objektumokra vonatkozólag.
एतदसमर्थत्वसामर्थ्याच्च नरः परमार्थस्वभावपूर्णज्ञानेन रहितः॥६४॥
Etadasamarthatvasāmarthyācca naraḥ paramārthasvabhāvapūrṇajñānena rahitaḥ||64||
E (etad) kapacitás nélküliség (asamarthatva) eredményeként (sāmarthyāt ca), a korlátolt individuum (naraḥ) híján van (rahitaḥ) a tökéletes tudásnak (pūrṇa-jñānena) a Legfőbb Valóság (parama-artha) természetéről (sva-bhāva).
64. E kapacitás nélküliség eredményeként, a korlátolt individuum híján van a tökéletes tudásnak a Legfőbb Valóság természetéről.
E kapacitás nélküliség eredményeként, a korlátolt individuum híján van a tökéletes tudásnak a Legfőbb Valóság természetéről; avagy másképpen kifejezve, emiatt az alkalmatlanság miatt, a parányi én híján van a legemelkedettebb bölcsességnek Paramaśiva természetéről. Mivel a tanítvány extrém módon alkalmatlan, ezért kielégítő tudás híján van a Paramaśiva-nak nevezett Legfelsőbb Valóság valódi természetéről, de sajnos ő bizonyosan megmarad ezekkel a hamis képzetekkel telve, amik már kommentálva lettek ennek a könyvnek a korábbi aforizmáiban: ‘én a fizikai test vagyok’, ‘én az életenergia miatt élek’, ‘én egy korlátolt individuum vagyok’, és így tovább.
तस्य बन्धनस्थितिः स्वप्रयत्नैस्तेनोच्छेत्तुं न सर्वथा शक्यते सा तत्प्रसादत उच्छिन्नैव॥६५॥
Tasya bandhanasthitiḥ svaprayatnaistenocchettuṁ na sarvathā śakyate sā tatprasādata ucchinnaiva||65||
Az ő (tasya) kötöttségének (bandhana) állapotát (sthitiḥ) nem lehet eltávolítani (ucchettum na… śakyate) önmagától (tena) a saját erőfeszítésein keresztül (sva-prayatnaiḥ) semmilyen lehetséges módon (na sarvathā); ez csak az Ő Áldása által (sā tad-prasādataḥ…eva) kerül eltávolításra (ucchinnā).
65. Az ő kötöttségének állapotát nem lehet eltávolítani önmagától a saját erőfeszítésein keresztül semmilyen lehetséges módon; ez csak az Ő Áldása által kerül eltávolításra.
Az ő kötöttségének állapotát nem lehet eltávolítani vagy elvenni önmagától a saját erőfeszítésein keresztül semmilyen lehetséges módon —semmilyen módszerrel—; ez csak az Ő Áldása által, azaz Paramaśiva Kegyelme által kerül eltávolításra vagy kerül elvételre. Ahogy az korábban ki lett jelentve, ez a Nagy Úr Áldása által tanítvánnyá átalakult korlátolt individuum egyáltalán nem tud kiszabadulni a mindent átható kötelékből az ő saját erőfeszítésein keresztül, bármilyen állhatatos és energikus is legyen; miért?, mert ez a tanítvány teljes mértékben kapacitás nélküli az Āṇavamala miatt; Ez okból kifolyólag, a kötelék Paramaśiva Kegyelme által kerül megsemmisítésre, és nem másképp; a Parabhairavayoga-ban ezt a tanítást meg kell érteni, vagy különben nem lesz előrehaladás.
यावत्परमशिवस्य दिव्यविलासौ मुक्तिबन्धौ तावन्नरस्य सततौ पीडाप्रभवौ तावेव॥६६॥
Yāvatparamaśivasya divyavilāsau muktibandhau tāvannarasya satatau pīḍāprabhavau tāveva||66||
Míg (yāvat) a kötöttség és Felszabadulás (mukti-bandhau) egy isteni Játék (divya-vilāsau) Paramaśiva esetében (parama-śivasya), addig ezek (tāvat… tau eva) folyamatos (satatau) forrásai (prabhavau) a fájdalomnak (pīḍā) a korlátolt individuum esetében (narasya).
66. Míg a kötöttség és Felszabadulás egy isteni Játék Paramaśiva esetében, addig ezek folyamatos forrásai a fájdalomnak a korlátolt individuum esetében.
Míg a kötöttség és Felszabadulás —rabság és Megszabadulás— egy isteni Játék vagy emberfeletti Időtöltés Paramaśiva —a Legfelsőbb Valóság— esetében, addig ezek folyamatos forrásai a fájdalomnak a korlátolt individuum esetében, más szavakkal, ezek szüntelen okai a fájdalomnak a tanítvány esetében. Paramaśiva-nak, a mindenség Urának, a kötöttség és Felszabadulás egy Időtöltés a legfőbb Örömmel telve; ugyanakkor a tanítványnak, akinek a boldogsága az életben csupán egy másik fajta szenvedés, ez a páros -a kötöttség és Felszabadulás- sok fájdalom okává válik; miért?, mert a kötöttség szinonimája a szenvedésnek, a Felszabadulás pedig rettentő erőfeszítést igényel, aminek a természete a fájdalom; mindazonáltal, miután megkapja a Megszabadulást, a tanítvány realizálja, hogy nincs rabság és rabságból való Felszabadulás, mivel Paramaśiva, aki összehasonlíthatatlan Gyönyör, teljesen egyedül van.
नरस्य यावज्जीवं कृच्छ्राणि सर्वाणि स्वबन्धमूलानि न चान्ये वस्तुनि॥६७॥
Narasya yāvajjīvaṁ kṛcchrāṇi sarvāṇi svabandhamūlāni na cānye vastuni||67||
A korlátolt individuum (narasya) minden (sarvāṇi) problémája (kṛcchrāṇi) az élete során (yāvat-jīvam) az ő kötöttségében gyökerezik (sva-bandha-mūlāni), és (ca) nem (na) egy másik dologban (anye vastuni).
67. A korlátolt individuum minden problémája az élete során az ő kötöttségében gyökerezik, és nem egy másik dologban.
A korlátolt individuum vagy parányi én minden problémája vagy nehézsége az élete során, születéstől a halálig, az ő kötöttségében vagy rabságában gyökerezik, és nem egy másik dologban. Mivel a korlátolt individuum híján van egy valódi Én-nek, és ehelyett felhalmozódott benyomások sokaságát hívja 'én'-nek, minek formája az egó, ezért megszámlálhatatlan problémája van, ami az ő féktelen tudatlanságából származik; mindazonáltal, ezeknek a nehézségeknek a belső kötöttséghez van köze, és nem a külső szubjektumokhoz vagy objektumokhoz; és ami azt illeti, az ő meggyőződése arra vonatkozólag, hogy a külső szubjektumok és objektumok az oka az ő problémáinak, tisztán mutatja a nagyságrendjét az Én-tudás hiányának benne.
तस्मिन्सततमवधानं दातुमसामर्थ्याभिप्रायो बन्धः॥६८॥
Tasminsatatamavadhānaṁ dātumasāmarthyābhiprāyo bandhaḥ||68||
A kötöttség (bandhaḥ) azt jelenti (abhiprāyaḥ), hogy nincs kapacitás (asāmarthya) folyamatosan (satatam) megtartani a figyelmet (avadhānam dātum) Ő rajta (tasmin).
68. A kötöttség azt jelenti, hogy nincs kapacitás folyamatosan megtartani a figyelmet Ő rajta.
A kötöttség vagy szolgaság azt jelenti, hogy nincs kapacitás folyamatosan —mindig—megtartani a figyelmet vagy koncentrációt Ő rajta —Paramaśiva-n—. A Felszabadulás előtt a korlátolt individuum képtelen mindig megtartani a figyelmet a fenséges Úron —az ő saját esszenciális természetén vagy valódi Énjén—, még akkor is, ha egy olyan tanítvány, aki vágyik a Felszabadulásra és szorgalmasan gyakorol; azonban, amint az Én-realizáció eléretik, a koncentráció Paramaśiva-n szilárddá és erőfeszítés nélkülivé válik; ez a különbség.
साधनायामध्यात्ममार्गे सहसोद्गमिष्यन्ति सिद्धयः॥६९॥
Sādhanāyāmadhyātmamārge sahasodgamiṣyanti siddhayaḥ||69||
A sādhanā (vagy) spirituális út során (sādhanāyām-adhyātma-mārge) hirtelen (sahasā) meg fognak jelenni (udgamiṣyanti) a természetfeletti erők (siddhayaḥ).
69. A sādhanā vagy spirituális út során hirtelen meg fognak jelenni a természetfeletti erők.
A sādhanā vagy spirituális út során hirtelen/váratlanul meg fognak jelenni/megnyilvánulttá fognak válni a természetfeletti vagy emberfeletti erők. Amikor a tanítvány újra és újra a Spanda-ra koncentrál, akkor több erő természetes módon megjelenik a gyakorlása eredményeként; például, ahogy azt a tiszteletreméltó Patañjali nyilvánította ki: ‘tudás mások elméjéről’, ‘tudás korábbi születésekről’, ‘láthatatlanság’, ‘tudás a világokról’, ‘az éhség és szomjúság felfüggesztése’, ‘mozgás az égen keresztül’, és így tovább.
तेन तादृक्सिद्धयः सर्वास्त्यक्तव्या यतस्तं पातयेयुस्ताः॥७०॥
Tena tādṛksiddhayaḥ sarvāstyaktavyā yatastaṁ pātayeyustāḥ||70||
Az egyénnek ott kell hagynia (tena… tyaktavyāḥ) az összes (sarvāḥ) ilyen természetfeletti erőt (tādṛk-siddhayaḥ), mert (yatas) azok (tāḥ) az egyén bukását okozhatják (tam pātayeyuḥ).
70. Az egyénnek ott kell hagynia az összes ilyen természetfeletti erőt, mert azok az egyén bukását okozhatják.
Az egyénnek ott kell hagynia vagy el kell hagynia az összes ilyen természetfeletti vagy emberfeletti erőt, mert azok az egyén bukását okozhatják. Akárhogy is, mindezeket a természetfeletti erőket, melyek Spanda-ból vagy Śakti-ból emelkednek ki, maradéktalanul ott kell hagyni a Felszabadulás eléréséért; miért?, mert korlátoltak, egy zavaró tényező és a tanítványt újra a rettentő szenvedéssel teli Transzmigrációhoz vezetik; ezt a tanítást megerősíti Patañjali az ő tiszteletreméltó Yoga Aforizmáiban a 37. aforizmán keresztül abban a fejezetben, amelyik a természetfeletti erőkkel foglalkozik:
“Ezek a természetfeletti erők akadályok vagy gátak a Samādhi-ban, de eredmények a Vyutthāna-ban -azaz a tudatosság hétköznapi állapotában, amiben az elme fluktuál-."
तस्मिन्सततमवधानं दातुं सामर्थ्यात्मकबन्धशून्यत्वाभिप्राया मुक्तिः॥७१॥
Tasminsatatamavadhānaṁ dātuṁ sāmarthyātmakabandhaśūnyatvābhiprāyā muktiḥ||71||
A Felszabadulás (muktiḥ) a kötöttség (bandha) hiányát (śūnyatva) jelenti (abhiprāyā), vagyis hogy van kapacitás (sāmarthya-ātmaka) folyamatosan (satatam) megtartani a figyelmet (avadhānam dātum) Ő rajta (tasmin).
71. A Felszabadulás a kötöttség hiányát jelenti, vagyis hogy van kapacitás folyamatosan megtartani a figyelmet Ő rajta.
A Felszabadulás a kötöttség hiányát jelenti, vagyis hogy van kapacitás folyamatosan megtartani a figyelmet Ő rajta; más szavakkal, a Megszabadulás a szolgaság hiányát jelenti, vagyis az alkalmasságot a Paramaśiva-n való folyamatos koncentrációra. Ahogy az korábban említve lett a 68. aforizmához tartozó magyarázatomban, a Felszabadulás állapota, mely -ez az állapot- teljes egészében nélkülözi a Teljesség hiányából álló Āṇavamala-t, a Nagy Úron való folyamatos, erőfeszítés nélküli figyelem által jellemzett, vagyis benne bizonyosan jelen van a koncentráció az ellenállhatatlan Szabadsággal telt Legfelsőbb Valóságon; mindent egybevéve, a felszabadult személy nem erőfeszítés által koncentrál Paramaśiva-n, hanem éppen ellenkezőleg, ő természetes módon van elmerülve a Legfőbb Én-ben éjjel és nappal.
स्वशक्तीनां विस्तार इति मुक्तेर्निर्वचनान्तरम्॥७२॥
Svaśaktīnāṁ vistāra iti mukternirvacanāntaram||72||
Egy másik (antaram) definíciója (nirvacana) a Felszabadulásnak (mukteḥ) 'az egyén saját Erőinek (sva-śaktīnām… iti) kiterjedése (vistāraḥ)'.
72. Egy másik definíciója a Felszabadulásnak 'az egyén saját Erőinek kiterjedése'.
Egy másik definíciója a Felszabadulásnak vagy Megszabadulásnak ‘az egyén saját Erőinek, azaz a Tudatosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Cselekvés Erejének kiterjedése’. A Felszabadulás előtt, a rabságban, az öt Erő, melyek nevei: A Tudatosság, Gyönyör, Akarat, Tudás és Cselekvés Ereje, melyek a Nagy Śiva-hoz tartoznak, aki a tanítványként jelenik meg, súlyosan össze vannak húzódva a mala-k -a három tisztátalanság- jelenlétének köszönhetően; azonban, a Felszabadulás után, ezek a bizonyos Erők úgy vannak megtapasztalva Általa, mint amik teljesen kiterjedtek; ez egy másik módja a Szabadság Állapotának leírására, amit a nagy Yogī ért el a bámulatos Paramaśiva kifürkészhetetlen Kegyelmének segítségével.
सङ्कोचे यावत्स्वयं वर्तते तावदतिसङ्कुचितशक्तिः सोऽर्थात्तस्मिन्सततावधानं दानेऽसमर्थत्वं विद्यते॥७३॥
Saṅkoce yāvatsvayaṁ vartate tāvadatisaṅkucitaśaktiḥ so'rthāttasminsatatāvadhānaṁ dāne'samarthatvaṁ vidyate||73||
Amíg (yāvat) az egyén (svayam) limitációban (saṅkoce) él (vartate), addig a saját erői súlyosan korlátozottak (tāvat ati-saṅkucita-śaktiḥ saḥ), ami magába foglalja (arthāt… vidyate) a kapacitás nélküliség állapotát (asamarthatvam), amikor arról van szó, hogy mindig megtartsa a figyelmet (satata-avadhānaṁ dāne) Ő rajta (tasmin).
73. Amíg az egyén limitációban él, addig a saját erői súlyosan korlátozottak, ami magába foglalja a kapacitás nélküliség állapotát, amikor arról van szó, hogy mindig megtartsa a figyelmet Ő rajta.
Amíg az egyén limitációban él, addig a saját erői súlyosan korlátozottak, ami magába foglalja a kapacitás nélküliség állapotát, amikor arról van szó, hogy mindig megtartsa a figyelmet —azaz arra vonatkozólag, hogy folyamatosan koncentráljon— Ő rajta —Paramaśiva-n—. Ahogy azt a korábbi aforizmában mondtam, a kötöttségben, az öt erő, melyek nevei a 1. Tudatosság, 2. Gyönyör, 3. Akarat, 4. Tudás és 5. Cselekvés Erői, súlyosan korlátozottak. Például, 'Azt nem tudom megtenni, csak ezt', 'Itt vagyok, de nem ott', 'Ezt tudom, de azt nem', és így tovább. És ennek eredményeképpen, jelen van ez az abszurd kapacitás nélküliség, hogy az egyén teljesen tapasztalja a saját esszenciális természetét éjjel-nappal, anélkül, hogy bármilyen különleges erőfeszítést tenne.
सद्यः कृतो मुक्तिप्रसरोऽतिसङ्कोचात्तु तं स्वयं चिरस्थिततयानुभवति॥७४॥
Sadyaḥ kṛto muktiprasaro'tisaṅkocāttu taṁ svayaṁ cirasthitatayānubhavati||74||
A Felszabadulás (mukti) folyamata (prasaraḥ) azonnal (sadyas) kivitelezett (kṛtaḥ), de (tu) a súlyos limitációnak köszönhetően (ati-saṅkocāt) az egyén úgy tapasztalja (svayam… anubhavati) azt (tam), mint ami sokáig tart (cira-sthitatayā).
74. A Felszabadulás folyamata azonnal kivitelezett, de a súlyos limitációnak köszönhetően az egyén úgy tapasztalja azt, mint ami sokáig tart.
A Felszabadulás vagy Megszabadulás folyamata azonnal kivitelezett vagy végrehajtott, de a súlyos limitációnak köszönhetően az egyén úgy tapasztalja vagy érzékeli azt, mint ami sokáig tart. Mivel Paramaśiva idő nélküli, a kötöttségből való Megszabadulás folyamata a tanítvány esetében azonnal megtörténik; mindazonáltal, a Felszabadulás előtt, mivel a tanítvány az Idő istennő befolyása alatt áll, általában úgy tekint erre a folyamatra, mint ami sok évig tart.
यदा स्वयमन्ततो मुक्तो भवति तदा स कदाचित्केनचिदनुपहततया स्वात्मानमनुभवति यन्निरर्गलचमत्कारमुत्पादयति॥७५॥
Yadā svayamantato mukto bhavati tadā sa kadācitkenacidanupahatatayā svātmānamanubhavati yannirargalacamatkāramutpādayati||75||
Amikor (yadā) az egyén (svayam) végül (antatas) felszabadulttá (muktaḥ) válik (bhavati), akkor ő (tadā saḥ) megtapasztalja (anubhavati), hogy a saját Énje -Paramaśiva- (sva-ātmānam) soha nem volt érintve semmi által (kadācid kenacid anupahatatayā), ami (yad) elsöprő ámulatot (nirargala-camatkāram) eredményez (utpādayati).
75. Amikor az egyén végül felszabadulttá válik, akkor ő megtapasztalja, hogy a saját Énje (Paramaśiva) soha nem volt érintve semmi által, ami elsöprő ámulatot eredményez.
Amikor az egyén végül felszabadulttá válik, akkor ő megtapasztalja, hogy a saját Énje -Paramaśiva- soha nem volt érintve semmi által, ami elsöprő vagy ellenállhatatlan ámulatot eredményez vagy hoz létre. A Felszabadulás előtt, a tanítvány meg van róla győződve, hogy ‘Az életem során sok minden hatással van rám, mint például a saját cselekedeteim, mások cselekedetei, betegségek, rossz időjárás, ragaszkodás és így tovább’, mivel jelen van benne a limitációnak köszönhetően a valódi Én azonosítása az egó, test stb. csoportjával; de amikor megkapja a Felszabadulást, akkor a tanítvány teljes mértékben megtapasztalja, hogy a valódi Én, kinek természete Paramaśiva soha nem volt érintve semmi által; és ahogy az aforizmában mondtam, ez a feltárulás elsöprő ámulatot hoz létre benne, a legmagasabb Gyönyörrel telve.
यदा स्वयमन्ततो मुक्तो भवति तदा स नित्यमुक्ततयात्मानमनुभवति॥७६॥
Yadā svayamantato mukto bhavati tadā sa nityamuktatayātmānamanubhavati||76||
Amikor (yadā) az egyén (svayam) végül (antatas) felszabadulttá (muktaḥ) válik (bhavati), akkor ő (tadā saḥ) megtapasztalja (anubhavati), hogy mindig is felszabadult volt (nitya-muktatayā ātmānam).
76. Amikor az egyén végül felszabadulttá válik, akkor ő megtapasztalja, hogy mindig is felszabadult volt.
Amikor az egyén végül felszabadulttá válik, akkor ő megtapasztalja vagy érzékeli, hogy mindig is/folyamatosan felszabadult volt. És amikor a Felszabadulás megszületik a tanítványban, mivel befejezte a valódi Énje —a saját esszenciális természete— azonosítását az egó, test stb. csoportjával, akkor realizálja, hogy megszakítás nélkül felszabadult volt; vagyis az ő tapasztalata bizonyosan az, hogy ‘Én folyamatosan Paramaśiva vagyok’; ezért nincs egy Paramaśiva a Felszabadulás előtt, és egy másik Paramaśiva a Felszabadulás után, hanem egyetlen egy Paramaśiva van, aki elrejti Önmagát és feltárja Önmagát.
मुक्त्यां तद्विभवस्य विपुलानुभवस्य हेतोः स्वयं स्वस्थूलशरीरात्परिहातुं शक्नुयात्॥७७॥
Muktyāṁ tadvibhavasya vipulānubhavasya hetoḥ svayaṁ svasthūlaśarīrātparihātuṁ śaknuyāt||77||
A Felszabadulás során (muktyām) az egyén képes (svayam… śaknuyāt) elveszíteni (parihātum) az ő (sva) fizikai testét (sthūla-śarīrāt) az Ő Dicsőségének (tad-vibhavasya) masszív Tapasztalata (vipula-anubhavasya) miatt (hetoḥ).
77. A Felszabadulás során az egyén képes elveszíteni az ő fizikai testét az Ő Dicsőségének masszív Tapasztalata miatt.
A Felszabadulás vagy Megszabadulás során, az egyén képes elveszíteni a fizikai testét vagy meg lehet fosztva az ő fizikai testétől az Ő Dicsőségének masszív Tapasztalata miatt, azaz Paramaśiva Nagyságának masszív Tapasztalata miatt. Az ámulat a felfedezéskor, hogy az egyén saját Énje soha nem volt érintve semmi által, annyira intenzív, hogy a Felszabadulás folyamata során a tanítvány a teste elvesztését kockáztatja; ugyanakkor, őt valójában nem érdekli ez az őt folyamatosan elárasztó mérhetetlen Gyönyör tapasztalása miatt.
यदि शरीरमतिजीवेत्तर्हि स स्वयं जीवन्मुक्त इत्युदाह्रियेत॥७८॥
Yadi śarīramatijīvettarhi sa svayaṁ jīvanmukta ityudāhriyeta||78||
Ha (yadi) a test (śarīram) túléli (atijīvet), az egyént (tarhi saḥ svayam) úgy hívják (udāhriyeta) Jīvanmukta vagy életében felszabadult (jīvat-muktaḥ iti).
78. Ha a test túléli, az egyént úgy hívják Jīvanmukta vagy életében felszabadult.
Ha a test túléli, azaz ha nem hal meg, az egyént úgy nevezik Jīvanmukta vagy életében felszabadult. Ha a tanítvány fizikai teste túléli az ellenállhatatlan Szabadság megtapasztalását, akkor azt mondják róla, hogy egy Jīvanmukta avagy valaki, aki a testben marad még a Felszabadulása után is; és ez mindig az összes ember jólétéért van, nincs kétség efelől; de a Paramaśiva-val való teljes egység eléréséért, a Nagy Yogī-nak meg kell várnia, hogy a maradék prārabdhakarma kimerüljön; erről a rejtélyes tanításról később beszélni fogok.
यदि शरीरं म्रियेत तर्हि स स्वयं विदेहमुक्त इत्याख्यायेत॥७९॥
Yadi śarīraṁ mriyeta tarhi sa svayaṁ videhamukta ityākhyāyeta||79||
Ha (yadi) a test (śarīram) meghal (mriyeta), az egyént (tarhi saḥ svayam) úgy nevezik (ākhyāyeta) Videhamukta vagy a teste elhagyása után felszabadult -azaz miután meghal a test- (videha-muktaḥ iti).
79. Ha a test meghal, az egyént úgy nevezik Videhamukta vagy a teste elhagyása után felszabadult (azaz miután meghal a test).
Ha a test meghal, azaz ha nem éli túl, az egyént úgy nevezik Videhamukta vagy a teste elhagyása után felszabadult -azaz miután meghal a test-. Amikor úgy alakul, hogy az Erő alászállásának intenzitása az ellenállhatatlan Szabadság megszerzésének formájában túlzott lesz, akkor a fizikai test meg kényszerül halni, és a Nagy Yogī egy Videhamukta-vá válik; ezután, ő megmarad itt, mint a Szabad Tudatosság összetett egysége.
धृतशरीरस्य विमुक्तजनस्य च त्यक्तशरीरस्य मोक्षितजनस्य चायं विशेषो मुक्तिं लभमानं तज्जनं निरीक्षमाणैः केवलमुपलभ्यते॥८०॥
Dhṛtaśarīrasya vimuktajanasya ca tyaktaśarīrasya mokṣitajanasya cāyaṁ viśeṣo muktiṁ labhamānaṁ tajjanaṁ nirīkṣamāṇaiḥ kevalamupalabhyate||80||
Ez (ayam) a különbség (viśeṣaḥ) egy felszabadult személy (vimukta-janasya), aki megtartja a testét (dhṛta-śarīrasya) és (ca… ca) egy olyan között -szó szerint egy felszabadult személy- (mokṣita-janasya), aki elhagyja a testét (tyakta-śarīrasya) egyedül azok által érzékelt, akik nézik (nirīkṣamāṇaiḥ kevalam-upalabhyate) ezt a személyt (tad-janam), miközben ő eléri (labhamānam) a Felszabadulást (muktim).
80. Ez a különbség egy felszabadult személy, aki megtartja a testét és egy olyan között -szó szerint egy felszabadult személy-, aki elhagyja a testét egyedül azok által érzékelt, akik nézik ezt a személyt, miközben ő eléri a Felszabadulást.
Ez a különbség egy felszabadult személy, aki megtartja a testét és egy olyan között -szó szerint egy felszabadult személy-, aki elhagyja a testét egyedül azok által érzékelt, akik nézik ezt a személyt, miközben ő eléri a Felszabadulást vagy Megszabadulást. Amikor a Nagy Yogī eléri a Megszabadulást, a Jīvanmukta és a Videhamukta közötti különbség egyedül a nézők vonatkozásában releváns, és nem a Nagy Yogī vonatkozásában, köszönhetően az ő tökéletes elmerülésének a Fenséges Paramaśiva-ban.
मुक्तेः पश्चाद्यद्यदीदृङ्निर्मुक्तजन इच्छति तत्तत्स कर्तुं कल्पः॥८१॥
Mukteḥ paścādyadyadīdṛṅnirmuktajana icchati tattatsa kartuṁ kalpaḥ||81||
A Felszabadulás (mukteḥ) után (paścāt), az ilyen szabad személy (īdṛk-nirmukta-janaḥ) megtehet (kartum kalpaḥ), bármit, amit kíván (yad yad… icchati… tad tad saḥ).
81. A Felszabadulás után, az ilyen szabad személy megtehet bármit, amit kíván.
A Felszabadulás vagy Megszabadulás után, az ilyen szabad/nem kötött személy megtehet bármit, amit kíván. Amikor ő egy tanítvány volt, a helyes és helytelen -csináld vagy ne csináld- feltételei releváns volt, de most, a realizáció után, hogy ‘Én vagyok a mindent átható Paramaśiva Maga, felruházva az összes Erővel’, az efféle szabályok szükségtelenek; mindent egybevéve, a Nagy Yogī megtehet bármit, amit kíván, mivel az univerzum bizonyosan az ő saját játszóterévé vált.
प्रारब्धकर्म विहाय विमुक्तजनोऽनन्यकर्मः॥८२॥
Prārabdhakarma vihāya vimuktajano'nanyakarmaḥ||82||
A prārabdhakarma-t leszámítva -a karma, ami már elkezdett gyümölcsöt teremni- (prārabdha-karma vihāya), a felszabadult személynek (vimukta-janaḥ) nincs más karma-ja (an-anya-karmaḥ).
82. A prārabdhakarma-t leszámítva (a karma, ami már elkezdett gyümölcsöt teremni), a felszabadult személynek nincs más karma-ja.
A prārabdhakarma-t leszámítva -a karma, ami már elkezdett gyümölcsöt teremni-, a felszabadult személynek nincs más karma-ja, vagyis ő nem birtokol semmilyen más karma-t. Ahogy korábban jeleztem a 78. aforizma kommentárjánál, a Jīvanmukta-nak csak prārabdhakarma-ja van; mindent egybevéve, meg kell tapasztalnia a prārabdhakarma jó és rossz gyümölcseit, de a Nagy Yogī esetében nem létezik az ő cselekedeteiből származó új karma, és ennek megfelelően nem léteznek új jó és rossz gyümölcsök, mindezt a Szabadság Ereje megszerzésének köszönhetően; és a végén, amikor ennek a Jīvanmukta-nak a prārabdhakarma-ja kimerül, a test elhullása után, ő teljesen beleolvad Paramaśiva-ba.
तस्मात्स यत्किञ्चित्कर्म करणे शक्नोति न तु कदाचित्तत्कर्मविषयं शुभफलमितरद्वादत्ते॥८३॥
Tasmātsa yatkiñcitkarma karaṇe śaknoti na tu kadācittatkarmaviṣayaṁ śubhaphalamitaradvādatte||83||
Ennélfogva (tasmāt), ő (saḥ) megtehet (karaṇe śaknoti) bármilyen (yad kiñcid) cselekedetet (karma), és sohasem (na tu kadācid) kapja meg (ādatte) a jó és rossz gyümölcsöt (śubha-phalam itarat vā), ami ebből (tad) a cselekedetből (karma) származik (viṣayam).
83. Ennélfogva, ő megtehet bármilyen cselekedetet, és sohasem kapja meg a jó és rossz gyümölcsöt, ami ebből a cselekedetből származik.
Ennélfogva, ő, a Jīvanmukta, megtehet bármilyen cselekedetet, és sohasem kapja meg a jó és rossz gyümölcsöt, ami ebből a cselekedetből származik, vagyis az ehhez a tevékenységhez tartozó jó vagy rossz gyümölcsöt. Mivel a Nagy Yogī esetében nincs jelen új karma létrehozása, bármi, amit meg kíván tenni, azt képes megtenni anélkül, hogy megkapná az ilyen cselekedettel kapcsolatos jó és rossz gyümölcsöt; ez az, amiért egy valódi Guru rendelkezik a Szabadsággal, hogy felemelje a saját tanítványait bármilyen cselekedeten keresztül, de ő sohasem kapja meg az ezzel a cselekedettel kapcsolatos gyümölcsöket.
तेन यद्यपि नान्यत्किञ्चित्कर्तव्यं तथापि स सोत्साहमन्यजनोत्कर्षपरः सर्वदा॥८४॥
Tena yadyapi nānyatkiñcitkartavyaṁ tathāpi sa sotsāhamanyajanotkarṣaparaḥ sarvadā||84||
Nincs semmi más, amit meg kell tennie (tena yadi api na anyat kiñcid kartavyam), ennek ellenére (tathā api) ő (saḥ) mindig aktívan elfoglalt (sotsāham… paraḥ sarvadā) más (anya) emberek (jana) felemelésével (utkarṣa).
84. Nincs semmi más, amit meg kell tennie, ennek ellenére ő mindig aktívan elfoglalt más emberek felemelésével.
Nincs semmi más, amit meg kell tennie neki, a Jīvanmukta-nak, ennek ellenére ő mindig aktívan elfoglalt más emberek felemelésével; más szavakkal, ennek ellenére ő folyamatosan és szorgalmasan más emberek felemelésének szenteli magát. Habár nincs semmi más, amit a Nagy Yogī-nak meg kell tennie, mert már megtett mindent, amit meg kellett tenni, ennek ellenére, indokolatlan együttérzéséből, szüntelenül és nagyon rejtélyes módon elfoglalt mások spirituális jólétének elősegítésében, amíg a test el nem hullik.
स समाप्तात्मोपलब्धिरूपमानुषसत्तार्थः॥८५॥
Sa samāptātmopalabdhirūpamānuṣasattārthaḥ||85||
Ő (saḥ) megvalósította az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt (samāpta-ātma-upalabdhi-rūpa-mānuṣa-sattā-arthaḥ).
85. Ő megvalósítótta az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt.
Ő, a Jīvanmukta, megvalósította az emberi létezés Célját, vagyis az Én-realizációt, azaz elérte az emberi létezés célját, vagyis a saját Énje Felismerését. A Nagy Yogī teljesen megkapta az Én-realizációt, vagyis tisztán tapasztalja, hogy ‘Én vagyok a Szabad Paramaśiva, végtelen Nagysággal felruházva’; mivel ez így van, mi mást lehetne mondani erre vonatkozólag?; mindenesetre, hogy folytatódjon a Śiva Tudásának Nektárjában való gyönyörködés, tovább kommentálom a következő aforizmákat.
यदुपलब्धमहेश्वरैकत्वः स तन्निष्प्रयोजनान्यजन्मा॥८६॥
Yadupalabdhamaheśvaraikatvaḥ sa tanniṣprayojanānyajanmā||86||
Mivel (yad) ő (saḥ) realizálta az egységét a Nagy Úrral -Paramaśiva-val- (upalabdha-mahā-īśvara-ekatvaḥ), nincs szüksége egy másik életre (tad niṣprayojana-anya-janmā).
86. Mivel ő realizálta az egységét a Nagy Úrral (Paramaśiva-val), nincs szüksége egy másik életre.
Mivel ő, a Jīvanmukta, realizálta az egységét a Nagy Úrral/Paramaśiva-val, nincs szüksége egy másik életre, nincs szüksége egy másik születésre. A Saṁsāra-ban vagy Transzmigrációban, egyik testből a másik testbe mozogni addig jelentőségteljes vagy fontos, amíg nincs Én-realizáció; de a Felszabadulás után, amit egy teljes vagy tökéletes Én-megragadás jellemez, a Nagy Yogī, anélkül, hogy az érzékszervi tapasztalás vagy cselekvés Erőihez folyamodna, fizikai szervekkel felruházva, mint fülek, bőr, szemek, stb., képes hallani, érinteni, látni, ízlelni, szagolni, beszélni, elvenni, mozogni és élvezni; akkor az ő esetében mi értelme van egy másik születésnek, ami egy másik test elvételéből/megszerzéséből áll?
गुरुतां वाध्यात्मकवितां वा यत्किञ्चनभावितां वा तज्जनो गन्तुं क्षमः स पुनर्नित्यं परोत्कर्षासक्तः॥८७॥
Gurutāṁ vādhyātmakavitāṁ vā yatkiñcanabhāvitāṁ vā tajjano gantuṁ kṣamaḥ sa punarnityaṁ parotkarṣāsaktaḥ||87||
Ez (tad) a személy (janaḥ) képes (kṣamaḥ) egy Guru-vá (gurutām), egy spirituális költővé (adhyātma-kavitām) vagy (vā… vā… vā) bármely más dologgá (yad kiñcana-bhāvitām) válni (gantum), de (punar) az ő (saḥ) egyik szeme mindig (nityaṁ… āsaktaḥ) mások (para) felemelésén van (utkarṣa).
87. Ez a személy képes egy Guru-vá, egy spirituális költővé vagy bármely más dologgá válni, de az ő egyik szeme mindig mások felemelésén van.
Ez a személy, ez a Jīvanmukta, képes egy Guru-vá, egy spirituális költővé vagy bármely más dologgá válni, de az ő egyik szeme mindig mások felemelésén van, azaz ő mindig kizárólag más emberek felemelésének szenteli magát. Ez a Jīvanmukta egy Guru-vá, egy spirituális költővé vagy bármely más dologgá fog válni, de a Megszabadulás utáni szerepétől függetlenül az az állandó szándéka, hogy felemelje az összes élő létezőt a bámulatos Paramaśiva Állapotába, aki kétségtelenül mindenki Énje.
यावज्जीवं तज्जनः परमशिवतुल्यः स्थूलदेहसन्निधेर्यथा पूर्वं मयोक्तम्॥८८॥
Yāvajjīvaṁ tajjanaḥ paramasivatulyaḥ sthūladehasannidheryathā pūrvaṁ mayoktam||88||
Amíg ez a személy él (yāvat-jīvam tad-janaḥ), ő éppen olyan, mint (tulyaḥ) Paramaśiva (parama-śiva) a fizikai test (sthūla-deha) jelenléte miatt (sannidheḥ), ahogy (yathā) korábban (pūrvam) említettem (mayā uktam).
88. Amíg ez a személy él, ő éppen olyan, mint Paramaśiva a fizikai test jelenléte miatt, ahogy korábban említettem.
Amíg ez a személy él —amíg ez a Jīvanmukta egy durva testet birtokol—, ő éppen olyan/ugyanolyan, mint Paramaśiva a fizikai test jelenléte miatt, ahogy korábban említettem. Ahogy azt korábban jeleztem, amikor az emberi Guru-ról beszéltem az 57. aforizmánál: Egyrészről, a Jīvanmukta-t úgy nevezik ‘az, aki éppen olyan, mint Paramaśiva’, mivel megtartja a testet —azaz mivel megtart egy átmeneti burkot, fizikai szervekkel felruházva, mint fülek, bőr, szemek stb.—, másrészről pedig az Ön-fénylő Paramaśiva, aki a Szabadság egyetlen összetett egysége, valójában bizonyosan nem ilyen.
स्वदेहपाते स परमशिवविलीनः स्थूलदेहाभावाच्च निःशेषेण तद्भूयत्वं प्राप्तः॥८९॥
Svadehapāte sa paramasivavilīnaḥ sthūladehābhāvācca niḥśeṣeṇa tadbhūyatvaṁ prāptaḥ||89||
Amikor a teste elhullik (sva-deha-pāte), ő (saḥ) beleolvad Paramaśiva-ba (parama-śiva-vilīnaḥ) és (ca) maradéktalanul Ővé válik (niḥśeṣeṇa tad-bhūyatvaṁ prāptaḥ) a fizikai test (sthūla-deha) hiányának köszönhetően (abhāvāt).
89. Amikor a teste elhullik, ő beleolvad Paramaśiva-ba és maradéktalanul Ővé válik a fizikai test hiányának köszönhetően.
Amikor a teste elhullik —amikor a halál eljön hozzá—, ő —a Jīvanmukta— beleolvad Paramaśiva-ba, azaz elmeríti önmagát a Nagy Úrban és maradéktalanul Ővé válik a fizikai test hiányának köszönhetően. Amikor a Jīvanmukta teste elhullik, ő elmerül a Ragyogó Úrban, vagyis ő a Dicsőséges Paramaśiva-vá válik a test teljes eldobásának köszönhetően; a tanítások ismétlésével egy erős benyomás jön létre az olvasó elméjében.
विमुक्तजनदिव्यज्ञानमूलो न तु बद्धजनपरिमितज्ञानमूलो मुक्तिमार्गोऽयं परभैर्वयोगो नाम॥९०॥
Vimuktajanadivyajñānamūlo na tu baddhajanaparimitajñānamūlo muktimārgo'yaṁ parabhairvayogo nāma||90||
Ez (ayam) az útja (mārgaḥ) a Felszabadulásnak (mukti), melynek neve (nāma) Parabhairavayoga (parabhairavayogaḥ), a felszabadult (vimukta) személy (jana) isteni (divya) Tudásában (jñāna) gyökerezik (mūlaḥ… mūlaḥ), és nem (na tu) egy kötelékben lévő (baddha) személy (jana) korlátolt tudásában (parimita-jñāna).
90. Ez az útja a Felszabadulásnak, melynek neve Parabhairavayoga, a felszabadult személy isteni Tudásában gyökerezik, és nem egy kötelékben lévő személy korlátolt tudásában.
Ez az útja vagy ösvénye a Felszabadulásnak/Megszabadulásnak, melynek neve Parabhairavayoga, a felszabadult személy isteni Tudásában gyökerezik, és nem egy kötelékben lévő személy korlátolt tudásában, azaz szilárdan az isteni Bölcsességen alapszik, ami a Videhamukta-k és Jīvanmukta-k csoportjából/közösségéből keletkezett, és nem egy kondicionált létező korlátolt tudásán. Nagy vonalakban, kétféle emberiség van: Egyrészről, az első fajta emberiség, még az élvezetek közepén is soha véget nem érő szenvedés által jellemzett kondícionált létezőkből állván, Māyā karjaiban ringatózva alszik, és másrészről, a második fajta emberiség, mely tökéletesen felébredett létezőkből áll, akik ismerik a Legfelsőbb Valóságot Paramaśiva Kegyelmén keresztül, örökkévaló Gyönyör által jellemzett, bármilyen körülmények között; így, az én Parabhairavayoga-m a második fajta emberiségtől származik, mely áldott létezőkből áll, akik individualitása feloldódott mindenki Énjében, és bizonyosan nem az első fajta emberiségtől, ami állatszerű nem felébredett létezőkből áll, akik megtartják szánalmas individualitásukat.
सङ्कोचवर्तिनो जनस्याखिलं ज्ञानं तस्य तीव्रतरबन्धत्वं यातम्॥९१॥
Saṅkocavartino janasyākhilaṁ jñānaṁ tasya tīvratarabandhatvaṁ yātam||91||
Minden (akhilam) tudása (jñānam) annak a személynek (janasya), aki limitációban (saṅkoca) él (vartinaḥ), még több kötöttséggé válik (tīvratara-bandhatvam yātam) számára (tasya).
91. Minden tudása annak a személynek, aki limitációban él, még több kötöttséggé válik számára.
Minden tudása annak a személynek, aki limitációban él, még több kötöttséggé válik számára, azaz még fájdalmasabbá válik számára. Az első típusú emberiségben, a korlátolt individuum minden tudása tengernyi nehézség forrásává válik, mivel nem tudatos az ő saját Énjéről; és éppen emiatt ez a kondicionált létező a saját nyughatatlan elméje befolyása alatt áll, ami céltalan, és folyamatosan meg van kötve a jó és rossz cselekedetekkel kapcsolatos jó és rossz gyümölcsökkel; mindez határozottan mutatja a Teljesség hiányát ő benne.
विमुक्तजनस्य ज्ञानं परेषां स्वातन्त्र्यप्रभवतां गतम्॥९२॥
Vimuktajanasya jñānaṁ pareṣāṁ svātantryaprabhavatāṁ gatam||92||
A felszabadult személy (vimukta-janasya) Tudása (jñānam) mások (pareṣām) Szabadságának (svātantrya) forrásává válik (prabhavatām gatam).
92. A felszabadult személy Tudása mások Szabadságának forrásává válik.
A felszabadult személy Tudása —azaz a Tudás, ami a Videhamukta-k és Jīvanmukta-k csoportjából vagy közösségéből keletkezett— mások Szabadságának forrásává válik. A Videhamukta-k és Jīvanmukta-k csoportja/közössége alkotta második típusú emberiség egy tagjának Legfőbb Tudása felszabadít, és nem megköt, vagyis ez a Tudás, ami Paramaśiva-ból született, aki Tiszta Tudatosság, a személyt nem az elviselhetetlen fájdalommal teli kötöttség útjára helyezi, hanem ehelyett a mérhetetlen Gyönyörrel telt Abszolút Szabadság útjára helyezi. Ez az a különleges fajta Dicsőséges Tudás, amivel elkezdtem az első aforizmát az ‘Egy rövid kommentár a Parabhairavayoga-saṁsthāpana-pracodanam-ról’ című szövegben, mely szilárdan a tiszteletreméltó Trika tanításaiban gyökerezik; és most ezzel a különleges fajta Dicsőséges Tudással fejezem be a 92. aforizmát.
Hódolat újra meg újra Paramaśiva-nak, a Legfőbb Mesternek, Annak, kinek Formája a Legfelsőbb Valóság!
परभैरवयोगसंस्थापनप्रचोदनलघुवृत्तिसञ्ज्ञा कृतिः श्रीमुक्तानन्दपरमहंसोपजीविनः श्रीमत्परमशिवदत्तोपदेशस्य गब्रिएल्प्रदीपकनाम्नो गुरोः समाप्ता। इति शिवम्॥
Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanalaghuvṛttisañjñā kṛtiḥ śrīmuktānandaparamahaṁsopajīvinaḥ śrīmatparamaśivadattopadeśasya gabrielpradīpakanāmno guroḥ samāptā| Iti śivam||
A munka (kṛtiḥ), melynek neve (sañjñā) 'Rövid Kommentár a Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam-ról – a Parabhairavayoga Alapvető Princípiumairól' (parabhairavayoga-saṁsthāpana-pracodana-laghu-vṛtti) Guru Gabriel Pradīpaka által (gabriel-pradīpaka-nāmnaḥ guroḥ), aki a tiszteletreméltó Paramaśiva-tól fogadta a tanításokat (śrīmat-parama-śiva-datta-upadeśasya), (és) aki a nagyra becsült Muktānanda Paramahaṁsa-tól függ (śrī-muktānanda-paramahaṁsa-upajīvinaḥ), befejeződött (samāptā). Jöjjön jólét minden létező számára (iti śivam)!
A munka, melynek neve: 'Rövid Kommentár a Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam-ról – a Parabhairavayoga Alapvető Princípiumairól' Guru Gabriel Pradīpaka által, aki a tiszteletreméltó Paramaśiva-tól fogadta a tanításokat, és aki a nagyra becsült Muktānanda Paramahaṁsa-tól függ, befejeződött.
Jöjjön jólét minden létező számára!
A Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanalaghuvṛttiḥ vége.
Menj az 1. részhez: Rövid kommentár a Parabhairavayoga Alapvető Princípiumairól (1. rész)