परभैरवयोगसंस्थापनप्रचोदनलघुवृत्तिः
Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanalaghuvṛttiḥ
A Parabhairavayogasaṁsthāpanapracodanam rövid kommentárja
स परमेश्वरः सदैव प्रथमपदे स्थितो नित्यम्॥१॥
Sa parameśvaraḥ sadaiva prathamapade sthito nityam||1||
A Legfőbb Úr (saḥ parama-īśvaraḥ) mindig (az) (sadā eva), ami az 'első helyen áll' (prathama-pade sthitaḥ), minden pillanatban (nityam).
1. A Legfőbb Úr mindig az, ami az 'első helyen áll', minden pillanatban.
A Legfőbb Úr, a Független, mindennek a Tulajdonosa mindig az, ami 'az első helyen áll' —ami az egyén saját elméjében mindenek előtt szerepel, azaz ami a család, ország, munkahely stb. előtt áll— minden pillanatban, éjjel-nappal, a halálig.
Ennek az érzületnek a jelenléte a spirituális törekvőben a Nagy Úr felé az isteni Kegyelem bőségét jelzi az ilyesfajta személyben, aki a Felszabadulásra vágyik, mivel az Ő áldása nélkül senki sem képes megtapasztalni az odaadásnak ezt a különleges állapotát, ami azzal kapcsolatos, hogy valaki teljességgel a Legfelsőbb Valóság elérésére törekszik, ami -vagyis a Legfelsőbb Valóság elérése- az egyén saját erőinek a kiterjedése által jellemzett.
तच्च सज्जीवनरीत्या मूलम्॥२॥
Tacca sajjīvanarītyā mūlam||2||
Ez (tad ca) az alapja (mūlam) a helyes módon élt életnek (sat-jīvana-rītyāḥ).
2. Ez az alapja a helyes módon élt életnek.
Ez az alapja vagy támasza a helyes módon élt életnek, azaz a megfelelő viselkedésnek, amíg valaki megőrzi az életet a fizikai testben. Amennyiben nincs meg ennek a jelenléte vagy fejlődése, a spirituális törekvő bizonyosan semmit sem ér el a Parabhairavayoga-ban.
मम योगस्य दार्शनिकाधारः श्रीत्रिकम्॥३॥
Mama yogasya dārśanikādhāraḥ śrītrikam||3||
A tiszteletreméltó Trika –más néven Kashmir Non-duális Shaivizmusa– (śrī-trikam) a filozófiai alapja (dārśanika-ādhāraḥ) az én Yoga-mnak (mama yogasya).
3. A tiszteletreméltó Trika (más néven Kashmir Non-duális Shaivizmusa) a filozófiai alapja az én Yoga-mnak.
A tiszteletreméltó Trika vagy Hármas nézőpont, azaz Kashmir śaiva doktrínája, ami Śiva -az Úr-, Śakti -az Ő Ereje- és Aṇu -a korlátolt individuum- között lévő örök egységet tanítja, a filozófiai alapja az én Yoga-mnak. Más szavakkal, ez az elméleti-gyakorlati támasz az én Parabhairavayoga-mra vonatkozólag. Emellett, azért mondják ezt a filozófiát hármasnak, mert ki van fejtve benne a 1. Legfőbb, 2. Legfőbb/Nem-legfőbb és 3. Nem-legfőbb erők sajátos jellemzője és kapcsolata.
इह परमार्थं परमशिव इति पारिभाषिकनम्ना ह्वयामि॥४॥
Iha paramārthaṁ paramaśiva iti pāribhāṣikanamnā hvayāmi||4||
A Legfőbb Valóságot (parama-artham) a 'Paramaśiva' - a Legfőbb Śiva - (parama-śivaḥ iti) technikai néven (pāribhāṣika-namnā) nevezem (hvayāmi) itt (iha).
4. A Legfőbb Valóságot a 'Paramaśiva' (a Legfőbb Śiva) technikai néven nevezem itt.
A Legfőbb/Legfelsőbb Valóságot a 'Paramaśiva' —(a Legfőbb Śiva), aki Fényből és erről a Fényről való Éberségből áll— technikai néven nevezem itt, a tiszteletreméltó Parabhairavayoga-saṁsthāpana-pracodanam-ban. E szabad Paramaśiva, kinek természete a Saṁvid, kinek formája a Tudatosság összetett egysége, hajtja végre az Ő Abszolút Szabadságának Ereje által az öt aktust, mint (az univerzum) 1. megnyilvánítása, 2. fenntartása és 3. visszavonása, az egyén Énjének 4. elfedésével és 5. feltárásával együtt.
सर्वेषामात्मा परमशिवः॥५॥
Sarveṣāmātmā paramaśivaḥ||5||
Paramaśiva (parama-śivaḥ) mindenki (sarveṣām) Énje (ātmā).
5. Paramaśiva mindenki Énje.
Paramaśiva mindenkinek, azaz minden létezőnek az Énje vagy a létezésének a Magja. Ő, köszönhetően annak, hogy ügyes az Ő Fénnyel és Örömmel telt esszenciális termeszete elfedésének játékában, úgy jelenik meg, mint megszámlálhatatlan élő létező.
स शिवशक्तित्वेन भासमानस्तद्यथाहन्तयाभासते ६॥
Sa śivaśaktitvena bhāsamānastadyathāhantayābhāsate||6||
Ő (saḥ) úgy jelenik meg (bhāsamānaḥ… ābhāsate), mint Śiva és Śakti (śivaśaktitvena), vagyis (tad-yathā) mint Aham (vagy 'Én vagyok') (ahantayā).
6. Ő úgy jelenik meg, mint Śiva és Śakti, vagyis mint Aham (vagy 'Én vagyok').
Ő, Paramaśiva, úgy jelenik meg, úgy ragyog, mint Śiva, aki a Fény, és mint Śakti, aki az Éberség erről a Fényről, vagyis mint Aham, a tökéletes Én-tudatosság. Habár Śiva mozdulatlan, lévén Ő mindenütt jelenlévő, az Ő Śakti-ja, bár szintén mindenhol jelen van, valahogy folyamatosan vibrál.
शिवोऽत्युत्तमवस्तुतया प्रथमतत्त्वे वसति परमशिवश्च शिवतत्त्वादिषट्त्रिंशतत्त्वपर्यन्तसर्वपदार्थमयः स्थित इति द्वयोः पारिभाषिकविशेषः॥७॥
Śivo'tyuttamavastutayā prathamatattve vasati paramaśivaśca śivatattvādiṣaṭtriṁśatattvaparyantasarvapadārthamayaḥ sthita iti dvayoḥ pāribhāṣikaviśeṣaḥ||7||
A 'technikai' különbség (iti… pāribhāṣika-viśeṣaḥ) Śiva és Paramaśiva között –szó szerint a kettő között– (dvayoḥ) (az,) hogy az előbbi –szó szerint Śiva– (śivaḥ) az első kategóriában (prathama-tattve) lakozik (vasati) mint a transzcendens Valóság (atyuttama-vastutayā), míg (ca) az utóbbi –szó szerint Paramaśiva– (parama-śivaḥ) immanens (mayaḥ sthitaḥ) az összes (sarva) kategóriában (pada-artha) a Śivatattva-tól kezdve (śiva-tattva-ādi) egészen a harminchatodikig (ṣaṭtriṁśa-tattva-paryanta).
7. A 'technikai' különbség Śiva és Paramaśiva között az, hogy az előbbi az első kategóriában lakozik mint a transzcendens Valóság, míg az utóbbi immanens az összes kategóriában, a Śivatattva-tól kezdve egészen a harminchatodikig.
A 'technikai' különbség Śiva és Paramaśiva között az, hogy az előbbi az első kategóriában lakozik vagy tartózkodik mint a transzcendens Valóság - mint a Valóság, amely az univerzumon túl létezik -, míg az utóbbi immanens az összes kategóriában a Śivatattva-tól kezdve egészen a harminchatodikig, más szavakkal, a harminchat princípium összességében, ahogyan azt a Trika kifejti. “A legkiválóbb Anuttara, Az, akinek formája Anuttara, a Legfőbb Úr” stb. és “Tudatosság, Śaṅkara, Śambhu”, stb. Paramaśiva és Śiva további nevei, rendre.
परमशिवस्य प्रधानलक्षणं स्वातन्त्र्यम्॥८॥
Paramaśivasya pradhānalakṣaṇaṁ svātantryam||8||
Paramaśiva (parama-śivasya) fő jellemzője (pradhāna-lakṣaṇam) a Svātantrya –Abszolút Szabadság– (svātantryam).
8. Paramaśiva fő jellemzője a Svātantrya (Abszolút Szabadság).
Paramaśiva avagy a legkiválóbb Anuttara fő jellemzője –alapvető jellegzetessége– a Svātantrya vagy Abszolút Szabadság. Habár Ő egy, az Ő Abszolút Szabadságának Erején keresztül –vagyis az Ő Énjéből, az Ő Énje által, és az Ő Énjében–, megnyilvánítja száztizennyolc világ összességét, Sadāśiva-tól kezdve egészen Kālāgni-ig, melyek zsúfolásig tele vannak számtalan élő teremtménnyel.
स निःशेषस्वतन्त्रः परनिरपेक्षत्वात्॥९॥
Sa niḥśeṣasvatantraḥ paranirapekṣatvāt||9||
Ő (saḥ) teljesen Szabad (niḥśeṣa-svatantraḥ), mert nem függ egy másiktól (para-nirapekṣatvāt).
9. Ő teljesen Szabad, mert nem függ egy másiktól.
Ő teljesen Szabad –teljesen Független–, mert nem függ egy másiktól –mert független másoktól–. Még az olyan erők is, mint mindentudás, mindenhatóság stb. láthatóak máshol, de az Ő Abszolút Szabadsága kizárólag Ő benne érzékelhető.
शेषाणां भूतानां तदाश्रयोऽस्ति तेषां वृत्तये ॥१०॥
Śeṣāṇāṁ bhūtānāṁ tadāśrayo'sti teṣāṁ vṛttaye||10||
A többi létező (śeṣāṇām bhūtānām) Ő tőle függ (tad-āśrayaḥ asti) a létezéséért (teṣām vṛttaye) -például amikor azt mondják 'Én ember vagyok', az 'Én vagyok'-ot Ő tőle kölcsönzik-.
10. A többi létező Ő tőle függ a létezéséért (például amikor azt mondják 'Én ember vagyok', az 'Én vagyok'-ot Ő tőle kölcsönzik).
A többi létező Ő tőle függ a létezéséért. Például, amikor azt mondják, 'Én egy emberi lény vagyok' vagy 'Én egy isten vagyok' vagy 'Én egy démon vagyok', akkor az ő Én-tudatosságukat Ő neki köszönhetik.
तत्स्वातन्त्र्यस्यान्यन्नाम शक्तिः॥११॥
Tatsvātantryasyānyannāma śaktiḥ||11||
Egy másik (anyat) neve (nāma) az Ő Szabadságának (tad-svātantryasya) Śakti -az Ő Ereje- (śaktiḥ).
11. Egy másik neve az Ő Szabadságának Śakti (az Ő Ereje).
Egy másik neve –egy másik megnevezése– az Ő Szabadságának vagy Függetlenségének Śakti avagy az Ő Fényéről való Éberség. Ez a Śakti, az Istennő, a következő jelzők által van megemlítve a Shaivizmus feltárt szövegeiben: 'Tudatosság Abszolút Szabadságban, a Legfőbb Beszéd, a Legfőbb Én Fő Uralma, Cselekvőség, Villanó Tudatosság, Esszencia', és így tovább.
तच्छक्तेरन्यन्नाम स्पन्दः॥१२॥
Tacchakteranyannāma spandaḥ||12||
Egy másik (anyat) name (nāma) az Ő Śakti-jának (tad-śakteḥ) Spanda -az isteni Vibráció vagy Lüktetés- (spandaḥ).
12. Egy másik neve az Ő Śakti-jának Spanda (az isteni Vibráció vagy Lüktetés).
Egy másik neve —egy másik megnevezése— az Ő Śakti-jának vagy Szabadságának Spanda vagy Legfőbb Vibráció. Itt, az egész univerzum felruházva a tudó, tudás/tudás módja és tudható alkotta triáddal, valamint telve az ősi erőkkel, kategóriákkal és világokkal, melyek a hat folyamat vācya részét jelölik -mint az egész univerzális megnyilvánulás objektív oldala- semmi más, mint ez a Spanda princípium, ami az istenségek lakhelye, kezdve az érzékek istennőivel.
सर्वथा समदर्शी महेश्वरस्तस्य न कुत्रापि भेदानुपलब्धित्वात्॥१३॥
Sarvathā samadarśī maheśvarastasya na kutrāpi bhedānupalabdhitvāt||13||
A Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) abszolút (sarvathā) pártatlan (samadarśī) annak köszönhetően, hogy nem lát (tasya… anupalabdhitvāt) semmilyen különbséget (bheda) sehol (na kutrāpi).
13. A Nagy Úr abszolút pártatlan annak köszönhetően, hogy nem lát semmilyen különbséget sehol.
A Nagy Úr —Paramaśiva— abszolút —teljesen— pártatlan annak köszönhetően, hogy nem tapasztal semmilyen különbséget vagy dualitást. Ő megmarad ezen a módon elmerülve belsőleg éppen most, úgymond —mivel túl van téren és időn—, az Ő saját Énje Dicsőségében, semlegesként, a transzcendentális Tudatosságként, mint egy Tanúja az összes tevékenységnek, ami a testhez és elméhez tartozik.
तस्य न धर्मवंशस्थित्यादिविशेषो विद्यते सर्वत्र नित्यकालमेकरूपात्मत्वात्॥१४॥
Tasya na dharmavaṁśasthityādiviśeṣo vidyate sarvatra nityakālamekarūpātmatvāt||14||
Az Ő számára (tasya) nincs (na…vidyate) különbség (viśeṣaḥ) hitvallás (dharma), rassz (vaṁśa), szociális státusz (sthiti) stb. (tekintetében) (ādi), mert Ő ugyanaz az Én (tasya…ekarūpa-ātmatvāt) minden helyen és időben (sarvatra nityakālam).
14. Az Ő számára nincs különbség hitvallás, rassz, szociális státusz stb. tekintetében, mert Ő ugyanaz az Én minden helyen és időben.
Az Ő számára nincs különbség hitvallás, rassz, szociális státusz stb. tekintetében —azaz nincs megkülönböztetés felvett hitvallás, etnikai csoport, az életben betöltött pozíció és hasonlók tekintetében— mert Ő ugyanaz az Én minden helyen és időben —mivel Ő ugyanaz az Én mindenhol és minden pillanatban—. Mivel itt —ebben az univerzumban, mely szubjektumokból, érzékelésekből/érzékelések módjaiból és objektumokból áll— kizárólag egy mindenütt jelenlévő és örök Én tapasztalja Önmagát mint többféle létező, felruházva a ragyogás különböző fokozataival, ezért a hitvallásként, rasszként, szociális státuszként stb. megjelenő dualitás kétségkívül ennek a Legfőbb Úrnak egy puszta isteni Időtöltése.
परभैरवयोगे स्वतन्निसर्गैकत्वस्योपलब्धिरुत्तमार्थः॥१५॥
Parabhairavayoge svatannisargaikatvasyopalabdhiruttamārthaḥ||15||
A Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) a végső (uttama) Cél (arthaḥ) az egyén saját Vele való eredendő egységének (sva-tad-nisarga-ekatvasya) realizációja (upalabdhiḥ).
15. A Parabhairavayoga-ban a végső Cél az egyén saját Vele való eredendő egységének realizációja.
A Parabhairavayoga-ban —az én Yoga-mban— a végső Cél, azaz a végső Állapot, az egyén saját Vele való eredendő egységének realizációja, vagyis az egyén saját Vele való természetes egységének tapasztalása. Ez a veleszületett egység Paramaśiva-val, ami bizonyosan el van takarva az általa teremtett elsődleges tudatlansággal az Āṇavamala formájában, mely később lesz meghatározva, tökéletesen fel kell táruljon a legfőbb Cél eléréséhez a Parabhairavayoga-ban.
तदुपलब्धिः केवलं तदनुग्रहेणैवागन्तुं शक्यते॥१६॥
Tadupalabdhiḥ kevalaṁ tadanugraheṇaivāgantuṁ śakyate||16||
Ez a realizáció (tad-upalabdhiḥ) egyedül (kevalam) az Ő adományozásán keresztül -más néven 'Śaktipāta' vagy 'az Erő Alászállása'- (tad-anugraheṇa eva) jöhet el (āgantum śakyate).
16. Ez a realizáció egyedül az Ő adományozásán keresztül (más néven 'Śaktipāta' vagy 'az Erő Alászállása') jöhet el.
Ez a realizáció vagy tapasztalás egyedül az Ő adományozásán keresztül –az Ő Áldásán keresztül– jöhet el. Egyedül az Ő együttérzése által, vagyis egyedül az Ő Erejének alászállásán keresztül, a korlátolt individuum képes teljesíteni a rettentő feladatot, hogy realizálja az ő egységét mindennek a fenséges Uralkodójával, a Nagy Úrral, aki még a legapróbb részecske mozgásáról is éber ebben a hatalmas univerzumban.
न कश्चिदभ्यासो जनाय तदुपलब्धिं दातुं कल्पोऽभ्यासिनोऽसमर्थत्वात्॥१७॥
Na kaścidabhyāso janāya tadupalabdhiṁ dātuṁ kalpo'bhyāsino'samarthatvāt||17||
Semmilyen (na kaścid) spirituális gyakorlat (abhyāsaḥ) (nem) képes (kalpaḥ) megadni (dātum) ezt a realizációt (tad-upalabdhim) egy személynek (janāya), mert az, aki gyakorol 'asamartha' vagy kapacitás nélküli (abhyāsinaḥ asamarthatvāt).
17. Semmilyen spirituális gyakorlat nem képes megadni ezt a realizációt egy személynek, mert az, aki gyakorol 'asamartha' vagy kapacitás nélküli.
Semmilyen spirituális gyakorlat, mint meditáció, szent szövegek recitációja, mantra mormolása stb. nem képes vagy nem alkalmas megadni ezt a realizációt vagy tapasztalást egy személynek –egy korlátolt individuumnak–, mert az, aki gyakorol 'asamartha' vagy kapacitás nélküli/alkalmatlan. Ennek a korlátolt individuumnak a fő kapacitáshiánya, ami az ő abszolút erőtlenségével kapcsolatos, amikor a Teljesség megtapasztalásáról van szó, kelti életre a hátralévő hosszú sorozatát a további limitációknak, nyomorúságuk extra terhével kísérve.
कस्मिंश्चिच्छिष्यानां व्यापारायाभ्यासः केवलम्॥१८॥
Kasmiṁścicchiṣyānāṁ vyāpārāyābhyāsaḥ kevalam||18||
A spirituális gyakorlat(ok) (abhyāsaḥ) egyedül (kevalam) azt a célt szolgálják, hogy a tanítványt lefoglalják (śiṣyānāṁ vyāpārāya) valamivel (kasmin-cid).
18. A spirituális gyakorlatok egyedül azt a célt szolgálják, hogy a tanítványt lefoglalják valamivel.
A spirituális gyakorlat(ok), mint meditáció, légzéskontroll, pozitúrák stb. egyedül azt a célt szolgálják, hogy a tanítványt lefoglalják valamivel, azaz valamilyen tevékenységgel. A tanítvány napja tele van spirituális gyakorlatokkal, amiket a Guru-ja írt elő neki annak érdekében, hogy ne zavarják meg a haszontalan gondolatok az ezeknek megfelelő tevékenységekkel együtt, melyek további fájdalomhoz vezetnek.
स्वस्थानप्रत्यावृत्त्यभिधेयस्य तीव्रप्रसरस्य सहनाय शान्तिकरवदप्यभ्यासः॥१९॥
Svasthānapratyāvṛttyabhidheyasya tīvraprasarasya sahanāya śāntikaravadapyabhyāsaḥ||19||
A spirituális gyakorlat(ok) (abhyāsaḥ) továbbá (api) nyugtatóként működnek (śāntikara-vat) a 'Hazatérés' -vagyis az egyén identitásának realizációja- (svasthāna-pratyāvṛtti-abhidheyasya) intenzív folyamatának (tīvra-prasarasya) tolerálására (sahanāya).
19. A spirituális gyakorlatok továbbá nyugtatóként működnek a 'Hazatérés' (vagyis az egyén identitásának realizációja) intenzív folyamatának tolerálására.
A spirituális gyakorlat(ok) továbbá nyugtatóként működnek a 'Hazatérés', vagyis az 'egyén saját Énjéhez való visszatérés' intenzív folyamatának —heves folyamatának— tolerálására vagy eltűrésére. Amíg spirituális gyakorlatokat hajt végre, a tanítvány belső víziókat, különböző világokba való utazásokat, isteni hangokat stb. tapasztal, amik kigyomlálják a depresszió és a hit hiányának összes tünetét, és bizonyosan eltávolítják a fáradságot, amit a sokféle belső változás hozott létre.
न प्रत्यर्थिभूतं किञ्चिदेवंविधाया उपलब्धेस्तस्य सङ्कोचबुभूषावर्जम्॥२०॥
Na pratyarthibhūtaṁ kiñcidevaṁvidhāyā upalabdhestasya saṅkocabubhūṣāvarjam||20||
Nincs akadálya (na pratyarthi-bhūtam kiñcid) az ilyen realizációnak (evaṁvidhāyāḥ upalabdheḥ), kivéve (varjam) az Ő (tasya) akaratát, hogy tovább létezzen (bubhūṣā) a limitációban (saṅkoca).
20. Nincs akadálya az ilyen realizációnak, kivéve az Ő akaratát, hogy tovább létezzen a limitációban.
Nincs akadálya vagy gátja egy ilyen realizációnak vagy tapasztalásnak, kivéve az Ő akaratát, hogy tovább létezzen a limitációban, azaz kivéve az Ő határozott vágyát, hogy megmaradjon a limitációban. Kizárólag mert Ő úgy kívánja, azért él tovább a Saṁsāra-ban vagy Transzmigrációban —a bánat eme óceánjában—, lévén Őt egyáltalán nem blokkolja semmi, mivel Ő minden akadály.
न मायाप्रकृत्यहङ्कारादयः प्रत्यर्थिभूतास्तदभेदोपलब्धेः कदाचन तस्यापि सर्वविघ्नत्वात्॥२१॥
Na māyāprakṛtyahaṅkārādayaḥ pratyarthibhūtāstadabhedopalabdheḥ kadācana tasyāpi sarvavighnatvāt||21||
Māyā, Prakṛti, egó stb. (māyā-prakṛti-ahaṅkāra-ādayaḥ) sohasem akadályai (na… pratyarthi-bhūtāḥ… kadācana) a Vele való egység realizációjának (tad-abheda-upalabdheḥ), mert Ő minden akadály (tasya… sarva-vighnatvāt) is (api).
21. Māyā, Prakṛti, egó stb. sohasem akadályai a Vele való egység realizációjának, mert Ő minden akadály is.
Māyā, Prakṛti, egó stb. sohasem akadályai vagy gátjai a Vele való egység realizációjának —a Nagy Úrral való egység tapasztalásának—, mert Ő minden akadály vagy gát is. Ahogy tanítva lett az előző aforizma kommentárjában, Őt sohasem akadályozza egyáltalán semmi sehol, mert minden lehetséges akadály az univerzális dráma hírhedt gonosztevőinek csoportja formájában, amit Māyā, Prakṛti, egó stb. alkot, az pontosan ez a Nagy Úr ezen a módon megjelenve, azon a helyen, és abban a pillanatban.
द्वयं तद्विलासोऽद्वयमेव च तत्त्वम्॥२२॥
Dvayaṁ tadvilāso'dvayameva ca tattvam||22||
A dualizmus (dvayam) az Ő Játéka (tad-vilāsaḥ), míg (ca) a non-dualizmus (advayam eva) az Igazság (tattvam).
22. A dualizmus az Ő Játéka, míg a non-dualizmus az Igazság.
A dualizmus az Ő Játéka —Paramaśiva Időtöltése—, míg a non-dualizmus az Igazság —a Legfelsőbb Valóság—. Ő csupán egy Én, és ez az Igazság, ami mindent transzcendál; de ezzel egy időben, Ő, az Ő saját Akaratából és az Ő saját Örömére, 'sokká' válik, és ez bizonyosan az Ő univerzális Játéka.
महेश्वर आं वा मा वेति भावेन न मन्यतेऽपि तु आं च मा चेति॥२३॥
Maheśvara āṁ vā mā veti bhāvena na manyate'pi tu āṁ ca mā ceti||23||
A Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ) nem (na) az 'igen vagy nem' (ām vā mā vā iti) fogalmaiban (bhāvena) gondolkodik (manyate), hanem (api tu) az 'igen és nem' (fogalmaiban) (ām ca mā ca iti).
23. A Nagy Úr nem az 'igen vagy nem' fogalmaiban gondolkodik, hanem az 'igen és nem' fogalmaiban.
A Nagy Úr —Paramaśiva— nem az 'igen vagy nem' fogalmaiban gondolkodik, hanem az 'igen és nem' fogalmaiban. Például, a korlátolt individuum, tele nyomorúsággal és sötétséggel azt gondolja, 'Ez a tanítvány vagy egy hazug vagy pedig egy igazmondó személy'; ugyanakkor, a makulátlan Úr, aki méltó a szüntelen hódolatra, és aki telve van Dicsőséggel és Fénnyel azt gondolja, 'Ez a tanítvány most egy hazug, most pedig egy igazmondó személy'.
परभैरवयोग आत्मोपलब्धिर्मुक्तिसमानार्था बन्धान्मोक्षप्राप्तौ॥२४॥
Parabhairavayoga ātmopalabdhirmuktisamānārthā bandhānmokṣaprāptau||24||
Az Én-realizáció (ātma-upalabdhiḥ) a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) szinonimája (samānārthā) a Felszabadulásnak (mukti), a kötöttségből való (bandhāt) megszabadulás elérése értelmében (mokṣa-prāptau).
24. Az Én-realizáció a Parabhairavayoga-ban szinonimája a Felszabadulásnak, a kötöttségből való megszabadulás elérése értelmében.
Az Én-realizáció a Parabhairavayoga-ban szinonimája a Felszabadulásnak vagy Megszabadulásnak, a kötöttségből való megszabadulás elérése értelmében, vagyis a szolgaságból való megmenekülés értelmében. Az én Yoga-mban, ami az Ő Kegyelméből származó Isteni Tudáson alapszik Bhairava hatvannégy non-duális feltárt szövegének formájában megjelenve —mint a Mālinīvijaya, Svacchanda, Rudrayāmala stb.— együtt a legtitkosabb Śivasūtra-kkal, az Én-realizáció —Śivavyāpti -behatolás Śiva-ba-— a Felszabadulás. Más szavakkal, teljesen otthagyván mind az Én-ről való tudatlanságot, mind pedig az intellektuális tudatlanságot, melyek később lesznek meghatározva, a Śiva-val való teljes azonosulás elérése, amit az Ő példátlan Szabadságában való gyönyörködés aktusa jellemez, a kötöttségből való Megszabadulás.
बन्धो भवति यदा स एवमिच्छति॥२५॥
Bandho bhavati yadā sa evamicchati||25||
A kötöttség (bandhaḥ) megjelenik (bhavati), amikor (yadā) Ő (saḥ) úgy (evam) akarja (icchati).
25. A kötöttség megjelenik, amikor Ő úgy akarja.
A kötöttség vagy szolgaság megjelenik, amikor Ő úgy akarja, azaz amikor Ő így dönt. Miközben teljesen el van merülve az Ő Énje Magjában, mely tiszta Tudatosságból és tökéletes Gyönyörből áll, Ő, teljesen váratlanul és az Ő saját Akaratából, úgy dönt, hogy megköti Önmagát sokrétű csodálatos módon csupán annak a kedvéért, hogy újra meg újra megtapasztalja Önmaga felismerésének nagy Ámulatát minden létezőben, a csodálatos Sadāśiva-tól kezdve egészen a legapróbb teremtményig ebben a hatalmas kozmoszban.
मुक्तिर्वर्तते यदा स एवमिच्छति॥२६॥
Muktirvartate yadā sa evamicchati||26||
A Felszabadulás -a kötöttség hiánya- (muktiḥ) megtörténik (vartate), amikor (yadā) Ő (saḥ) úgy (evam) akarja (icchati).
26. A Felszabadulás (a kötöttség hiánya) megtörténik, amikor Ő úgy akarja.
A Felszabadulás vagy Megszabadulás megtörténik –megjelenik–, amikor Ő úgy akarja, azaz amikor Ő így dönt. Miközben teljesen el van merülve a Játékban, ahol az Ő saját Énjéből számos megtestesült létezővé válik, ami -a Játék- egy mérhetetlen megnyilvánulása az Ő Erejének, Ő, teljesen váratlanul és az Ő saját Akaratából, úgy dönt, hogy felszabadítja Önmagát a sokrétű és csodálatos béklyóból csupán annak a kedvéért, hogy újból megtapasztalja az Ő esszenciális természete felismerésének nagy Ámulatát annak rendkívül tiszta formájában az Ő saját Énje Magjában, mely tiszta Tudatosságból és tökéletes Gyönyörből áll.
सर्वात्मनां महेश्वराशेषैक्यभावत्वान्नानात्मवादः प्रत्यादिष्टः॥२७॥
Sarvātmanāṁ maheśvarāśeṣaikyabhāvatvānnānātmavādaḥ pratyādiṣṭaḥ||27||
A több én (nānā-ātma) teóriája (vādaḥ) elutasításra kerül (pratyādiṣṭaḥ), mert mindegyik én maradéktalanul egy (sarva-ātmanām… aśeṣa-aikya-bhāvatvāt) a Nagy Úrral (mahā-īśvara).
27. A több én teóriája elutasításra kerül, mert mindegyik én maradéktalanul egy a Nagy Úrral.
A több én teóriája elutasításra vagy megdöntésre kerül, mert mindegyik én maradéktalanul egy a Nagy Úrral, azaz a Legfőbb Én-nel. Habár a mala vagy tisztátalanság, mely később lesz meghatározva, az oka az összes létező közötti különbözőségnek vagy dualitásnak, ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy ez a sokféle létező sokféle ātmā vagy én lenne, mert ez a mala vagy tisztátalanság nem különbözik az egyedüli Ātmā-tól vagy Én-től, aki a Tudatosság egyetlen összetett egysége Abszolút Szabadságban.
बन्धान्मोक्षः प्राप्तुं शक्यते यतः स्वयं मुक्त एव॥२८॥
Bandhānmokṣaḥ prāptuṁ śakyate yataḥ svayaṁ mukta eva||28||
A kötöttségből való (bandhāt) Felszabadulást (mokṣaḥ) azért lehet elérni (prāptum śakyate), mert (yatas) az egyén (svayam) már eleve (eva) felszabadult (muktaḥ).
28. A kötöttségből való Felszabadulást azért lehet elérni, mert az egyén már eleve felszabadult.
A kötöttségből vagy szolgaságból való Felszabadulást azért lehet elérni vagy megszerezni, mert az egyén már eleve felszabadult vagy megszabadult. Ahogyan azt a következő aforizma kifejti, ha a Felszabadulás nem volna már eleve az egyén sajátja, akkor megszerezvén azt, az egyén elveszíthetné azt újra, csak úgy, mint miután hozzájut puszta külső objektumokhoz, mint egy asztal, egy szék, egy párna, egy kalapács, egy seprű, egy lámpa stb., az egyén újból elveszítheti mindezeket.
यदि स्वयमधुना मुक्तो न स्यात्स मुक्तिं यातुं न शक्नुयाद्यतस्तां लब्ध्वा स पुनस्तद्वियुक्तो भवेत्॥२९॥
Yadi svayamadhunā mukto na syātsa muktiṁ yātuṁ na śaknuyādyatastāṁ labdhvā sa punastadviyukto bhavet||29||
Ha (yadi) az egyén (svayam) nem lenne (na syāt) most (adhunā) felszabadult (muktaḥ), ő (saḥ) nem tudná (na śaknuyāt) elérni (yātum) a Felszabadulást (muktim), mert (yatas) megszerezvén (labdhvā) azt (tām), ő (saḥ) elveszíthetné (viyuktaḥ bhavet) azt (tad) újra (punar).
29. Ha az egyén nem volna most felszabadult, ő nem tudná elérni a Felszabadulást, mert megszerezvén azt, ő elveszíthetné azt újra.
Ha az egyén nem volna most, ebben a pillanatban felszabadult, ő nem tudná elérni a Felszabadulást vagy Megszabadulást, mert megszerezvén/elérvén azt, ő elveszíthetné azt újra. Tehát, a Felszabadulás, ami az Ő elpusztíthatatlan Szabadságának megszerzése, örökösen mindenkinek a tulajdona —vagyis soha, semmilyen eszköz által nem veszik el, mivel nem egy objektum, azaz mivel nem egy dolog, mint például egy doboz, egy labda, egy ruha, egy cipő, egy jármű, egy fülbevaló, egy tűzhely, egy csengő stb.— mivel ugyanaz a páratlan Örömmel felruházott Én lakozik minden létezőben mint az ő legbenső tökéletes Én-tudatosságuk.
तस्मान्मुक्तिः सर्वाक्रान्ता च लभ्यार्था तथा॥३०॥
Tasmānmuktiḥ sarvākrāntā ca labhyārthā tathā||30||
Ezért (tasmāt), a Felszabadulás (muktiḥ) mindenkinek a tulajdona (sarva-ākrāntā), valamint (ca… tathā) az elérendő Cél (labhya-arthā).
30. Ezért, a Felszabadulás mindenkinek a tulajdona, valamint az elérendő Cél.
Ezért, a Felszabadulás vagy Megszabadulás mindenki tulajdona, valamint az elérendő vagy megvalósítandó Cél. A Felszabadulás egyszerre mindenkinek a tulajdona —mivel minden létező azonos a szabad Paramaśiva-val— és az elérendő Cél —mivel nincs jelen a tényleges realizációja a Legfőbb Én Állapotának—.
अभीक्ष्णप्रश्नापेक्षया किंकर्तव्यता विशिष्टदशायां विशिष्टदेश इत्यादि सदा समानोत्तरं परमशिवानुग्रहेण परमशिवाभेदसाक्षात्कार इति॥३१॥
Abhīkṣṇapraśnāpekṣayā kiṁkartavyatā viśiṣṭadaśāyāṁ viśiṣṭadeśa ityādi sadā samānottaraṁ paramaśivānugraheṇa paramaśivābhedasākṣātkāra iti||31||
A gyakori (abhīkṣṇa) kérdésre (praśna) vonatkozólag (apekṣayā) (arról, hogy) 'mi legyen megtéve (kiṁkartavyatā) bizonyos körülmények között (viśiṣṭa-daśāyām), egy bizonyos helyen (viśiṣṭa-deśe) és így tovább (iti-ādi)', a válasz mindig ugyanaz (sadā samāna-uttaram): 'Realizálni (sākṣātkāraḥ) Paramaśiva Kegyelme által (parama-śiva-anugraheṇa), hogy az egyén Paramaśiva (parama-śiva-abheda… iti)'.
31. A gyakori kérdésre vonatkozólag arról, hogy 'mi legyen megtéve bizonyos körülmények között, egy bizonyos helyen és így tovább', a válasz mindig ugyanaz: 'Realizálni Paramaśiva Kegyelme által, hogy az egyén Paramaśiva'.
A gyakori kérdésre vonatkozólag arról, hogy 'mi legyen megtéve bizonyos körülmények között, egy bizonyos helyen és így tovább', a válasz mindig ugyanaz: 'Realizálni Paramaśiva Kegyelme által —a Legfőbb Úr áldása által—, hogy az egyén Paramaśiva —hogy az egyén a Legfőbb Úr—'. Mivel nincs jelen a tényleges realizációja a Legfőbb Én Állapotának, a Guru folyamatos előírásai Paramaśiva Állapotának megszerzésére irányulnak, Paramaśiva Kegyelmének eszköze által —az Ő Együttérzése révén—, mint ami az egyén saját létezésének Magja.
मुक्तिमुद्दिश्य यावज्जीवेनाप्रधानाः सर्वान्यनिष्पत्तयो यतोऽशीर्षकदेहवन्मुक्तिहीनं जीवितम्॥३२॥
Muktimuddiśya yāvajjīvenāpradhānāḥ sarvānyaniṣpattayo yato'śīrṣakadehavanmuktihīnaṁ jīvitam||32||
Az összes többi eredmény (sarva-anya-niṣpattayaḥ) az életben (yāvat-jīvena) másodlagos (apradhānāḥ) a Felszabadulás (muktim) tekintetében (uddiśya), mert (yatas) az élet (jīvitam) Felszabadulás nélkül (mukti-hīnam) olyan, mint (vat) egy test fej nélkül (aśīrṣakadeha).
32. Az összes többi eredmény az életben másodlagos a Felszabadulás tekintetében, mert az élet Felszabadulás nélkül olyan, mint egy test fej nélkül.
Az összes többi eredmény az életben másodlagos vagy alsóbbrendű a Felszabadulás vagy Megszabadulás tekintetében/vonatkozásában, mert az élet/létezés Felszabadulás/Megszabadulás nélkül olyan, mint egy test fej nélkül. Habár élhet valaki egy börtön legjobb cellájában, ugyanakkor, mivel nincs meg benne a szabadság a teljes élvezethez, ezért rettentő szenvedés és nagy fájdalom lenne jelen; vagyis, még ha valaki szélsőségesen sikeres is lenne, ennek ellenére, nem lenne képes tökéletesen boldog lenni a kapacitáshiányának köszönhetően, hogy teljesen élvezze a változatos tapasztalatokat.
मुक्तेः परमशेषेण सार्थं जीवितम्॥३३॥
Mukteḥ paramaśeṣeṇa sārthaṁ jīvitam||33||
Az élet (jīvitam) a Felszabadulás (mukteḥ) után (param) nyer teljes értelmet (aśeṣeṇa sārtham).
33. Az élet a Felszabadulás után nyer teljes értelmet.
Az élet vagy létezés a Felszabadulás vagy Megszabadulás után nyer teljes értelmet, azaz tökéletesen megtelik jelentéssel. A Felszabadulás előtt —a kötöttség állapotában—, egyedül a Felszabadulás a legfontosabb dolog, mivel nincs jelen a szabadság a teljes élvezethez, egyszerűen azért, mert az egyén nem érzékeli a Legmagasabb Valóságot, azaz mert az egyén nem realizálja az ő saját esszenciális természetét, ami Tudatosság és Gyönyör egyetlen sűrű tömege, és ehelyett, az egyén egy álmot lát, amit az Ő Māyā-ja állított elő; a Felszabadulás után pedig, mivel jelen van a Legmagasabb Valóság realizációja —azaz mivel az egyén úgy látja az univerzumot, ahogy az van—, az élete csordultig tele van jelentéssel, annak okán, hogy folyamatosan tapasztalja a bámulatos esszenciális természetet, ami Paramaśiva.
परमशिवदृष्ट्या यज्जीवितसञ्ज्ञं तद्विलासस्तेनैकत्वमुपलब्धुमसमर्थस्य नरस्य दृष्ट्या च यत्किञ्चित्तत्॥३४॥
Paramaśivadṛṣṭyā yajjīvitasañjñaṁ tadvilāsastenaikatvamupalabdhumasamarthasya narasya dṛṣṭyā ca yatkiñcittat||34||
Az (tad), amit (yad) úgy hívnak (sañjñam) élet (jīvita), egy Játék (vilāsaḥ) Paramaśiva nézőpontjából (parama-śiva-dṛṣṭyā), és (ca) bármely más dolog (yad kiñcid tad) a korlátolt individuum (narasya) nézőpontjából (dṛṣṭyā), aki képtelen (asamarthasya) realizálni (upalabdhum) a Vele való (tena) egységét (ekatvam).
34. Az, amit úgy hívnak élet, egy Játék Paramaśiva nézőpontjából, és bármely más dolog a korlátolt individuum nézőpontjából, aki képtelen realizálni a Vele való egységét.
Az, amit úgy hívnak élet, egy Játék vagy Időtöltés Paramaśiva nézőpontjából —a Legfőbb Én nézőpontjából—, és bármely más dolog a korlátolt individuum nézőpontjából —a parányi én nézőpontjából—, aki képtelen realizálni vagy megérteni a Vele, azaz a Legfőbb Úrral való egységét vagy azonosságát. Az egyén élete, legyen az jó, rossz vagy keverék, mindig Paramaśiva Gyönyörrel teli Játéka, mivel Ő mindennel egy; ugyanakkor, a korlátolt individuum számára, aki rabságban van és ragaszkodik a gondolatokhoz, melyek azon alapulnak, hogy mi jó vagy rossz —mely az álomszerű dualitásból ered, telve az ő saját Énjéről való tudatlansággal—, az élet bármely más dolog —például: 'Az élet az érzéki örömökért van' vagy 'Az élet egy szenvedéssel teli megpróbáltatás' vagy 'Az élet egy börtön a karmikus adósságok visszafizetéséért' , stb.—.
अयं महेश्वरस्तद्गाम्भीर्यादुन्मज्ज्य स्वेच्छया तत्प्रकाशं त्यजति-निषेधयति सङ्कोचं च स्वीकरोति॥३५॥
Ayaṁ maheśvarastadgāmbhīryādunmajjya svecchayā tatprakāśaṁ tyajati-niṣedhayati saṅkocaṁ ca svīkaroti||35||
Ez (ayam) a Nagy Úr (mahā-īśvaraḥ), előjővén (unmajjya) az Ő mélységeiből (tad-gāmbhīryāt), a saját akaratából (sva-icchayā) feladja/megtagadja (tyajati-niṣedhayati) az Ő Fényét (tad-prakāśam) és (ca) elfogadja (svīkaroti) a limitációt (saṅkocam).
35. Ez a Nagy Úr, előjővén az Ő mélységeiből, a saját akaratából feladja/megtagadja az Ő Fényét és elfogadja a limitációt.
Ez a Nagy Úr —Paramaśiva—, előjővén az Ő mélységeiből, a saját akaratából feladja/megtagadja az Ő Fényét vagy Ragyogását és elfogadja/magára vállalja a limitációt vagy korlátozást.
A harmincegy kategóriából álló tisztátalan rétegek megnyilvánításához, Māyā-tól kezdve egészen a föld elemig, melyek az 'Én' és 'Ez' közötti —azaz Śiva és Śakti közötti— teljes dualitásból lettek létrehozva, hogy ez a két univerzum, durva és finom, felvillanhasson, Ő bizonyosan feladja/megtagadja az Ő dicsőséges Fényét Tudatossággal és Gyönyörrel telve, a Śiva kategóriától kiterjedve egészen a Sadvidyā kategóriáig, felékesítve milliárdnyi létezővel, kik Bindu-ból álló testtel vannak felruházva, tizennyolc drágakő-szerű világban lakozva, melyek nevei a következők: Sadāśiva, Śakti, Vāmā, Jyeṣṭhā, Raudrī, Aghora, Paramaghora, Ghora, Ghorānana, Bhīma, Bhīṣaṇa, Vamana, Pivana, Vāmadevī, Aghorā, Ambikā, Krodha és Hālāhalarudra.
तत्प्रकाशत्यागः-निषेधो नरस्य निजाशुद्धिरूपाणवमलनामधेयः॥३६॥
Tatprakāśatyāgaḥ-niṣedho narasya nijāśuddhirūpāṇavamalanāmadheyaḥ||36||
Az Ő (tad) Fénye (prakāśa) feladásának/megtagadásának aktusát (tyāgaḥ-niṣedhaḥ) úgy nevezik (nāmadheyaḥ) Āṇavamala (āṇava-mala) vagy (rūpa) a korlátolt individuum (narasya) elsődleges tisztátalansága (nija-aśuddhiḥ).
36. Az Ő Fénye feladásának/megtagadásának aktusát úgy nevezik Āṇavamala vagy a korlátolt individuum elsődleges tisztátalansága.
Az Ő Fénye feladásának/megtagadásának aktusát úgy nevezik Āṇavamala vagy a korlátolt individuum —a parányi én— elsődleges tisztátalansága. Amikor a Nagy Úr úgy dönt, hogy létrehozza a teljes limitációt, akkor az első lépést a tirodhāna aktusában —ami az elfedése az Ő összes erőből álló saját esszenciális természetének—, ami csupán egy nagy összehúzódásaként jelenik meg az Ő Akarat Erejének, vagyis ami úgy jelenik meg, mint egy masszív összehúzódása az Ő Teljességének, az Ő Māyāśakti-ja által előállított Mahāmāyā-jának magjában —a Māyā kategória felett, és a Sadvidyā kategória alatt—, úgy nevezik Āṇavamala, annak két aspektusával, mint 1. pauruṣājñāna és 2. bauddhājñāna, melyekről később lesz szó.
Más szavakkal, bizonyosan ez az Āṇavamala az oka az alábbi tapasztalók/tudók megnyilvánulásának:
Vijñānākala-k: a Mahāmāyā alsó részében lakoznak, felruházva Fénnyel -Śiva-, de megfosztva az Abszolút Szabadságtól -Śakti-.
Pralayākala-k: teljesen azonosulnak az okozati testtel Māyā ürességének formájában.
Sakala-k: teljesen azonosulnak a finom és durva testtel.
एतन्निषेधजन्य उद्भूतान्धकारो मायाख्यः॥३७॥
Etanniṣedhajanya udbhūtāndhakāro māyākhyaḥ||37||
A megszülető (udbhūta) sötétség (andhakāraḥ), ami e megtagadás által (etad-niṣedha) jön létre (janyaḥ), úgy ismert, mint (ākhyaḥ) Māyā (māyā).
37. A megszülető sötétség, ami e megtagadás által jön létre, úgy ismert, mint Māyā.
A megszülető sötétség, ami e megtagadás által jön létre vagy generálódik, úgy ismert/nevezett, mint Māyā. Ez a Māyā, azáltal, hogy úgymond egy fátylat húz a Nagy Úr esszenciális természetére, átalakítja a végtelen, mindentudó Śiva-t egy szánalmas korlátolt individuummá, aki folyamatosan tele van kétségekkel, és kinek elméje lépten-nyomon zavart a hibáktól.
Māyā-t két további tisztátalanság segíti, melyek nevei:
Māyīyamala és Kārmamala: melyek a dualitás/különbözőségek szétterjedéséből és a jó és rossz cselekedetekkel kapcsolatos korlátolt cselekvőségből/tevőségből állnak.
Továbbá öt kañcuka vagy burok, melyek nevei: Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati, melyek az összehúzódott aspektusai az Ő öt fő Erejének, a Kriyā-Jñāna-Icchā-Ānanda-Cit śakti-kból álló csoportnak.
निःशेषवास्तवीयं माया सा हि स्वस्य शक्तेरवभासमात्रा॥३८॥
Niḥśeṣavāstavīyaṁ māyā sā hi svasya śakteravabhāsamātrā||38||
Ez (iyam) a Māyā (māyā) teljesen 'valós' (niḥśeṣa-vāstavī), mert (hi) ő (sā) csupán (mātrā) az Ő saját Śakti-jának vagy Erejének (svasya śakteḥ) egy megnyilvánulása (avabhāsa).
38. Ez a Māyā teljesen 'valós', mert ő csupán az Ő saját Śakti-jának vagy Erejének egy megnyilvánulása.
Ez a káprázatból álló Māyā teljesen 'valós', mert ő csupán az Ő saját Śakti-jának vagy Erejének, azaz Paramaśiva Abszolút Szabadságának egy megnyilvánulása. Mivel a Parabhairavayoga-ban Māyā nem leírhatatlan, mint ahogy azt a non-duális Vedānta állítja, hanem a Legfőbb Úr Abszolút Szabadságának egy valódi megnyilvánulása, ezért Māyā maga úgy működik, mint egy fátyol, amit a Legfőbb Én Maga helyezett el Önmagán, úgymond —mivel Önmagán kívül nincs más Én—, hogy létrehozza a különbözőségeket/dualitást, nincs kétség efelől.
समासेन परभैरवयोगे न किञ्चिन्मोहात्मकविश्वं विद्यतेऽस्य विश्वस्याशेषतात्त्विकरूपतच्छक्त्युत्थितत्वात्॥३९॥
Samāsena parabhairavayoge na kiñcinmohātmakaviśvaṁ vidyate'sya viśvasyāśeṣatāttvikarūpatacchaktyutthitatvāt||39||
Összességében (samāsena), a Parabhairavayoga-ban (parabhairavayoge) nincs (na kiñcid… vidyate) illuzórikus univerzum (moha-ātmaka-viśvam), mert ez az univerzum (asya viśvasya) az Ő Śakti-jából (tad-śakti) jött létre (utthitatvāt), aki (rūpa) teljesen (aśeṣa) Valós (tāttvika).
39. Összességében, a Parabhairavayoga-ban nincs illuzórikus univerzum, mert ez az univerzum az Ő Śakti-jából jött létre, aki teljesen Valós.
Összességében, a Parabhairavayoga-ban nincs illuzórikus univerzum —egy olyan univerzum, ami se nem valós, se nem valótlan—, mert ez az univerzum az Ő Śakti-jából jött létre —mert ez az univerzum az Ő Abszolút Szabadságából keletkezett—, aki teljesen Valós. Mivel Paramaśiva Valós Abszolút Szabadsággal rendelkezik, azaz mivel megvan a kapacitása véghezvinni azt, amit rendkívül nehéz véghezvinni, ezért, az univerzális megnyilvánulás folyamatának magyarázata érdekében, itt egyáltalán nincs hely egy csalfa Māyā-nak, ami se nem valós, se nem valótlan, ahogyan azt a non-duális Vedānta filozófia állítja.
यत्स स्वेच्छया तत्प्रकाशं त्यजति-निषेधयति तत्स स्वयं पुनः स्वप्रकाशं स्वीकरिष्यति॥४०॥
Yatsa svecchayā tatprakāśaṁ tyajati-niṣedhayati tatsa svayaṁ punaḥ svaprakāśaṁ svīkariṣyati||40||
Mivel (yad) Ő (saḥ) a saját Akaratából (sva-icchayā) adja fel/tagadja meg (tyajati-niṣedhayati) a Fényét (tad-prakāśam), ezért Ő az, aki (tad saḥ svayam) a Saját Fényét (sva-prakāśam) újra (punar) elfogadja (svīkariṣyati).
40. Mivel Ő a saját Akaratából adja fel/tagadja meg a Fényét, ezért Ő az, aki a Saját Fényét újra elfogadja.
Mivel Ő, azaz a Legfőbb Úr, a saját Akaratából —vagyis a saját Kívánsága szerint— adja fel/tagadja meg a Fényét vagy Ragyogását, ezért Ő az, aki a Saját Fényét vagy Ragyogását újra elfogadja. Mivel a Nagy Úr hajtotta végre az Ő saját esszenciális természete elfedésének folyamatát, következésképpen Ő, amikor Ő úgy kívánja, fogja feltárni az Ő esszenciális természetét, és egyáltalán semmi sincs, amit a korlátolt individuum tehet ezzel kapcsolatban, mivel e parányi én összes cselekedete kizárólag Paramaśiva-tól függ.
स्वप्रकाशे पुनस्तत्स्वीकृत एतन् मुक्तिरात्मोपलब्धिर्वा नाम॥४१॥
Svaprakāśe punastatsvīkṛta etan muktirātmopalabdhirvā nāma||41||
Amikor Ő újra elfogadja a Saját Fényét (sva-prakāśe punar tad-svīkṛte), ez (etad) úgy ismert, mint (nāma) Felszabadulás (muktiḥ) vagy (vā) Én-realizáció (ātma-upalabdhiḥ).
41. Amikor Ő újra elfogadja a Saját Fényét, ez úgy ismert, mint Felszabadulás vagy Én-realizáció.
Amikor Ő újra elfogadja a Saját Fényét vagy Ragyogását, ez úgy ismert, mint Felszabadulás/Megszabadulás vagy Én-realizáció/Én-megragadás. Amikor a Legfőbb Úr azt mondja, 'Nem kívánok tovább kötelékben maradni, nem akarom többé a korlátoltságnak ezt az állapotát, tele fájdalommal', akkor ez bizonyosan a szolgaság vége; ugyanakkor, ez a tevékenysége, amit úgy hívnak Felszabadulás, mindig az Ő saját Akaratának a tevékenysége, olyan okokon alapulva, melyek csak az Ő számára ismertek, és sohasem egy kierőszakolt döntés a korlátolt individuum odaadása, tudása, cölibátusa, nem-ártása, meditációja, mantra-mormolása stb. következtében, aki, még ahhoz is, hogy megmozdítsa magát, a mindent-átható Nagy Úr Erejétől függ, ami tele van soha véget nem érő Csodával.
एतत्समाप्त्यां न कश्चिन्नरकृतः प्रयत्नः कल्पो यतो नरो मायानन्तरमाविर्भूतकॢप्तिर्भवति॥४२॥
Etatsamāptyāṁ na kaścinnarakṛtaḥ prayatnaḥ kalpo yato naro māyānantaramāvirbhūtakḷptirbhavati||42||
A korlátolt individuum által (nara) végrehajtott (kṛtaḥ) semmilyen (na kaścid) erőfeszítés (prayatnaḥ) (nem) képes ezt megvalósítani (etad-samāptyām… kalpaḥ), mert (yatas) a korlátolt individuum (naraḥ) egy találmány (kḷptiḥ-bhavati), Māyā (māyā) után (anantaram) megnyilvánítva (āvirbhūta).
42. A korlátolt individuum által végrehajtott semmilyen erőfeszítés nem képes ezt megvalósítani, mert a korlátolt individuum egy találmány, Māyā után megnyilvánítva.
A korlátolt individuum által végrehajtott —vagyis a parányi én által kivitelezett— semmilyen erőfeszítés nem képes ezt megvalósítani, azaz nem alkalmas a Felszabadulás elérésére, mert a korlátolt individuum egy találmány, Māyā után megnyilvánítva. Más szavakkal, mivel a parányi én egy teremtmény, Moha után megjelenítve. Ahogy az már sokszor el lett mondva, semmilyen korlátolt individuum nem képes elérni a Felszabadulást az ő saját erőfeszítései révén, mert ő egy teremtmény Paramaśiva kifürkészhetetlen Māyā-jából kibocsátva, és mivel ő teljes mértékben függ a Nagy Úrtól. Azaz, ha egy parányi én képes lenne elérni a Megszabadulást azáltal, hogy ráveszi a Legfőbb Urat, hogy tárja fel Önmagát pusztán az ő saját erőfeszítései miatt, az odaadás, tudás, cölibátus, nem-ártás, meditáció, mantra-mormolás stb. módszerei által, akkor bizonyosan megtörne Paramaśiva ellenállhatatlan Szabadsága, de ezt természetesen lehetetlen.
अत एव वशो मायायाः सततमयं नरः॥४३॥
Ata eva vaśo māyāyāḥ satatamayaṁ naraḥ||43||
Következésképpen (atas eva), ez (ayam) a korlátolt individuum (naraḥ) folyamatosan (satatam) Māyā (māyāyāḥ) befolyása alatt áll (vaśaḥ).
43. Következésképpen, ez a korlátolt individuum folyamatosan Māyā befolyása alatt áll.
Következésképpen, ez a korlátolt individuum vagy parányi én folyamatosan/mindig Māyā befolyása alatt áll, azaz alá van vetve a Moha-nak. Māyā működésén keresztül, Paramaśiva Dicsőségének mindig ragyogása úgymond eltávolításra kerül, és ennek eredményeképpen, az örökkévaló Gyönyörrel telt Nagy Úr egy nyomorult teremtménnyé válik, aki úgy él, mint egy játékszer, teljesen alárendelve Māyā-nak, egy álomszerű valóságban, limitációkkal telezsúfolva, amik létrehozzák szánalmas tapasztalatok teljes választékát, mint boldogság, boldogtalanság stb., ahol a tér és idő a legfőbb uralkodó.